Quileute szerelem

  I. egység

 (Jacob szemszöge )

Elgondolkodva figyeltem az éppen landolni készülő repülőt, miközben ásítottam egy hatalmasat.

- Te jó ég! – gondoltam magamban szárazon  - Már harmadik napja járőrözök folyamatosan az erdőben. De hogy miért? Az újszülött vámpírcsapatot már réges – régen  legyőztük, szövetségben a Cullenekkel! – grimaszoltam – Sam mégis ragaszkodott hozzá, hogy hetente nézzünk körbe a környéken.

- Sosem tudhatjuk ezekkel a fránya vérszívókkal! Jobb előre félni, mint utána megijedni! – hangsúlyozta mindig.

- Ráadásul ma este Leahvel és Paul – al leszek egy csoportban! Jaj ne!

Egyikükkel sem voltam valami jóban.

Leah állandóan durcás volt és kiborító.

Paul meg hirtelenharagú és idegesítő.

Apa szerint Paul és én sok mindenben hasonlítunk.

- Na ná! Téved! Méghozzá nagyot! – gondoltam megint, és a tömegre szegeztem a szemeimet.   

Ekkor megláttam Rachelt.

Ő volt az egyik nővérem.

Hollófekete haja lépcsőzetesen volt levágva, úgy omlott a vállaira. Rézszínű bőre előnyösen mutatott a tőlem kapott elefántcsontfehér garbóban. Kabátját fázósan összehúzta magán, és integetni kezdett. Én is intettem neki, majd előresiettem, hogy magamhoz vegyem a csomagjait. Amikor odaértem hozzá a szemébe néztem és köszöntem.

- Szia Race.

- Jakey!  - harsogta, és én máris megbántam, hogy kijöttem érte a reptérre.

Szorosan megölelt, majd  újra így szólt:

- Jakey! Annyira örülök neked. Úgy hiányoztál.

- Te is. De megkérhetnélek, hogy ne Jakey –nek hívjál?! Az olyan ostoba és gyerekes! – morogtam.

- Bocsáss meg Jakey!  - hangsúlyozta – Mikor nőttél fel? – kérdezte inkább önmagától, és jót kacagott.

- Ha –ha. – szóltam – Nem nevetnél, ha most gyorsan elhúznék, aztán gyalogolhatnál Forksig!

Rachel elengedett,  majd könnyedén körbenézett.

- Ugyan!  - legyintett – Akkor fognék egy taxit, vagy stoppolnék!

- Persze. A te szerencséddel egy őrült venne fel. – Vagy egy vámpír. – tettem hozzá magamban.

A nővérem újra felnevetett, és most kotorászni kezdett a zsebében.

- Amúgy én is örülök neked. Olyan hatalmas vagy. – eltolt magától. – Akkora vagy, mint egy hatalmas grizzly.

Most rajtam volt a sor, hogy nevessek.

- Hoztam neked ajándékot.  – mondta boldogan, majd végre – valahára előhalászott a kabátzsebéből egy fekete bársonydobozkát.

Büszkén adta át.

- Ez meg mi? – kérdeztem érdeklődve.

- Nyisd ki. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. Seattle –ben tele vannak a boltok ilyenekkel.

Levettem a doboz tetejét. Egy kulcstartó volt. A nyele színtiszta ezüstből készült, rajta pedig egy vörhenyes színű, szépen kidolgozott farkas himbálózott.

- Tetszik?

- Nem! – vágtam rá a kelletténél kicsit bosszúsabban.

- De hát gyerekkorodban imádtad a farkasokat. Mellesleg a törzsünk is a farkasoktól származik.

- Változnak az idők, Race. Kedves tőled, hogy gondoltál rám, de ez … - hatalmas tenyerembe vettem a kulcstartót és összeroppantottam. – hülyeség!

Az ajándék darabokra tört és kipotyogott az ujjaim közül.

- Ne neked se hozok többet semmit! – dörrent rám sértődötten, majd és mérgesen beszállt a kocsiba.

- Induljunk! -  kiabálta odabentről.

Nagyot sóhajtottam és beszálltam én is.

Beindítottam a Rabbitot, majd  elindultunk Forks felé.

- A titoktartás lényeges, Jacob! – hallottam Sam szigorú hangját a fejemben. – Hiába a nővéred, nem jöhet rá, hogy farkassá tudsz változni!

Akaratlanul is elmosolyodtam.

Rachel öt perce sem volt itt, és máris ráhibázott a lényegre.

Jellemző.

***