- Mi újság errefelé? – kérdezte végül, úgy félórás némaság után, és közben kinézett az ablakon.
Szakadt az eső.
- Semmi.– hazudtam könnyedén.
- Mégis?! – nógatott – Hogy vannak a barátaid? Embry és Quil? Nem?
- Igen ők. Jól vannak. Élik az életüket, mint bárki más.
II. egység
( Jacob szemszöge )
- Mi újság errefelé? – kérdezte végül, úgy félórás némaság után, és közben kinézett az ablakon.
Szakadt az eső.
- Semmi.– hazudtam könnyedén.
- Mégis?! – nógatott – Hogy vannak a barátaid? Embry és Quil? Nem?
- Igen ők. Jól vannak. Élik az életüket, mint bárki más.
- De unalmasak vagytok!- panaszkodott – Semmi kalandvágyatok sincs?
A szemeimet forgattam és idegesen doboltam a kormányon.
- Mi már csak ilyen nyugodt életet élünk! – kontráztam, és közben arra gondoltam, hogy ha tudná az igazat, miken is mentünk keresztül, most biztosan sikítana.
- Hogy állsz a csajokkal? Van már kiszemelted?
- Rachel!- szóltam rá szigorúan – Tiltott területre merészkedtél!
Felnevetett.
- Tiltott terület? – ismételte a vihogástól fuldokolva – Micsoda szóhasználat. Drámai. – tette hozzá, és a kezét a homlokára emelte.
- Azt hittem, hogy Bella Swan a barátod!
- Igen az. És?
- Csak gondoltam, hátha közelebbi kapcsolatba kerültetek.
- Nem! Bella … - nem szóltam.
A kezem remegni kezdett, a kocsi is rázkódott.
- Nyugalom! – gondoltam, és vettem egy mély levegőt.
- Bella férjhez ment! – böktem ki végül.
- Tényleg? Nahát. Hány éves?
- Tizennyolc.
- Ilyen fiatalon elkötelezte magát?
- Egy évvelfiatalabb, mint Rebecca.– mutattam rá a tényre, a másik nővérem korai házasságára.
- Igaz. – mondta Race – Ki lett a férje?
- Úgysem ismered. – vágtam rá, és újra elfogott a remegés.
- Próbáljuk ki. Szóval ki az?
- Edward Cullen.– mondtam, majdnem üvöltve.
- Hm.– elgondolkodott – Tényleg nem rémlik. És ő hány éves?
Nem válaszoltam.
- Kit érdekel, hogy hány éves az az átkozott?! Lehet, hogy van már vagy ezer éves. Undorító.– gondoltam keserűen és dühösen.
- Jakey! Na! Hány éves?
- Tizenhét. Azthiszem.
- Érdekes.
- Nagyon. – mormoltam bőszen.
- Apa jól van ugye? Már nem is gondol olyan sokat Harry –re?
- Már nem. Megbékélt a halálával. – mondtam megkönnyebbülten.
Végre áttértünk egy kevésbé rázós témára.
Az út további részében Rachel egyetemi életét elemezgettük.
Amikor beértünk a faluba, már távolról láttam, hogy apa a ház előtt ül a kerekes székében. Rachel nikkelbolha módjára ugrott ki a kocsiból egyenesen apához.
- Úgy örülök neked. Hiányoztál!
- Te is nekem kislányom! – mondta apám, és szorosan megölelték egymást.
Race ezután megint elővett egy dobozt.
- Csak nem már megint az az idiótaajándék? – kérdeztem kurtán.
- Attól, hogy neked nem tetszett, apa biztosan értékelni fogja.
Igaza lett.
Apa tényleg örült a kis farkasnak. Nem győzte köszöngetni.
- Képzeld Jakey darabokra morzsolta! – panaszkodott a nővérem.
- Komolyan?! – apám vészjóslóan nézett rám.
- Bocsánat. Véletlen volt. – szabadkoztam, és miután bevittem Race cuccait a volt szobájába magamra csaptam az ajtót.
***
Jogok
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!