Aznap ő volt a kapuügyeletes. Előre eldöntöttük, hogy lyukasórában feltétlenül odamegyünk hozzá beszélgetni. Egyedül még nem volt elég merszem, de oldalamon egyik barátnőmmel, már igen. Összeszedtük a bátorságunkat - vagyis inkább én -  és odamentünk hozzá. Egyedül ült, mosolygott magában, valamit írt. Végre nem vették körül a testvérei, és tudtunk kicsit beszélgetni.

• Szia! Mit dolgozol?
• Matekházit…

       Ahogy felnézett rám, a szívverésem csaknem megállt. Pont olyan színűek szemei, mint a telihold udvara… észvesztően gyönyörűek.

• Ja, jó, csak nyugodtan. Milyen volt az angolverseny tegnap?
• Háááát… - ahogy beszél, iszom minden szavát. Hangja visszafogott, csöndes, mégis elbűvölő.
• Mondjuk az enyém szerintem jó lett.
• Angeláét továbbküldték!
• Tényleg? I. kategória, nem? Mi II. voltunk… - mosolya mesés… a haja pedig… úgy szeretném megérinteni, megpróbálni, hogy be lehet-e fonni…
• Nem, első…
• Nem, második…
• Nem, első… - javít ki minket. Kisimítani az arcából, megszorítani az ébenfekete, selymes tincseket és így magamhoz húzni.
• Ja, tényleg első. Bocsi, néha… annyi hülyeséget tudok beszélni. - közel hajolni hozzá, mélyen a szemébe nézni, elvakulni és érezni, megkóstolni finoman ajkainak ízét…
• A ti osztályotok mit táncol az ünnepségen?
• Mambót. - felemelni a székből, hosszan, szenvedélyesen hozzásimulni, átkarolni, addig csókolni, amíg a levegőnk el nem fogy.
• És te is táncolsz?
• Igen. - lihegve folytatni ezt a játékot, és magammal húzni a ruhatár legsötétebb mélyére…
• És kivel?
• Még nem tudom. Ha senkit nem találok akkor marad Rosalie. - feltérképezi a testét… végigsimítani a vállán, a mellkasán… a hasán, a hátán…
• Ja, ő nekem  az iskolatársam. A nővéred, igaz? Mondjuk ő jó magas, gondolom nem volt egyszerű találni mellé valakit… - lábujjhegyre állni, és beszívni édes illatát, miközben megízlelem a nyakán a bőrt… érezni, ahogy a teste felmelegszik, és nem visel el már magán több ruhát.
• És hogy haladtok? - megragadni a gallérját, úgy csókolni, és hagyni, hogy közben ő mindezt megtegye velem.
• Még csak egy próba volt. - Lerángatni az összes ruháját, nézni, hogy lát-e minket a kamera, és utána nem törődni semmivel, csak hagyni, hogy tegyen velem, amit akar, úgyis a rabja vagyok.
• Kérdezhetek valamit?
• Igen. – mosoly. Köré fonni a lábaim, és mozogni, mozogni, mozogni…
• Ugye nem tiltottál le MSN-en?  - …érezni, ahogy repülünk mindketten egyre magasabbra és magasabbra, ahogy beteljesedik minden…
• Nem, csak mostanában ritkán vagyok rajt, mert a tesóm hozott egy Xboxot.
• A kisebb vagy a nagyobb tesód? - ahogy látom a villódzó fényeket a szemem előtt…
• A nagyobb, eddig külföldön volt. - és érzem, ahogy hirtelen mindkettőnk teste zuhan a legeslegboldogabb öntudatlansága…
• Ja, az én pasim is PS3 mániás… - szólt a barátnőm.
• Ja, az öcsém is olyat akar…
• Elég durva az, ilyen izé… - ecsetelte tovább barátnőm. …amit ember ebben a földi életben megtapasztalhat és átélhet.
• … - mosoly.
• Na asszem mi megyünk. - utána megint mosolyogni… nevetni… hálásan ránézni.
• Jó, de ne arra, nehogy találkozzunk az ofővel… - figyelmeztetett a barátnőm.
• Jó, akkor arra… - …apró puszit lehelni ajkaira, hagyni, hogy a hajtincsei cirógassák a vállamat…
• De ott lesz óránk…
• Jó, akkor arra. - és a fülébe súgni hogy szeretlek…
• … - mosoly, fejrázás. … és szeretlek.
• Szia és további jó portáskodást! …- aztán, ha meglátom, sejtelmesen, sokat sejtetően ránézni…
• Sziaaaaaaa!

~ vége ~