Bella szemszöge
Összeházasodom Edwarddal. Victoria már nem tud közénk állni, csak a Volturi szakíthat el minket, de azt Alice látná és eddig nem látta. De nem is fogja hisz szerelmem egy hónap múlva átváltoztat és a királyi klánnak sem lehet velem baja. Gondolataimból Alice szakított ki, aki a menyasszonyi ruhámat igzította rám, a két nap múlva tartandó esküvőnkre. 
	- Bella, örülnék, ha nem ficánkolnál egyfolytában!
	- De, Alice vámpír vagy nem tudnád gyorsabban csinálni?! Már vagy öt órája állok itt és Edwarddal se találkoztam ma még, mivel te hoztál el és azt sem engedted, hogy köszönjek a többieknek! - dühöngtem.
	- Bella, nyugi a jó és szép munkának idő kell, nem lehet összecsapni, nem lehet gyorsan csinálni! - mondta Alice. Most már elegem van.
	- Alice, most lett elegem, most megyek és beszélek Edwarddal, majd holnap folytatjuk, ja és kérlek, ne haragudj! - néztem boci szemekkel.
	- Jól, van menj! - mondta barátnőm.
Emmet röhögése hallatszott fel a nappaliból. Mire az ajtóhoz értem, szerelmem már ott állt és egy lélegzetelállító, csibészes, félmosollyal ajándékozott meg, amitől nekem kihagyott a szívem. Bizonyára meghallotta, mert közelebb lépett és szorosan magához szorított. Én belebújtam ölelésébe, majd hirtelen a fülemhez hajolt:
	- Mehetünk a szobámba? - súgta. Én megint ,,elájultam" és csak mellkasába bólintottam. Erre már Jazz is röhögött a nappaliban. Életem felkapott és a szobájába vitt, leültünk a nagy ágyra és sokáig hallgattunk. Egyszer csak Edward testtartása megfeszült, majd lerakott az öléből és lerohant. Én mire feleszméltem végig futott rajtam a hideg, majd utána kiabáltam:
	- Edward?! Mi történt?! Mi ez az egész?! - kiáltottam, majd elindultam a nappali felé, de a lépcsőfordulóban megálltam, mert láttam, hogy valamin vitatkoznak. Hirtelen megpördültem, mert valaki mögém lépett. Egy szőke nő állt mögöttem. Felém lépett, majd meglökött. Én egyensúlyomat vesztve gurultam le a lépcsőn. Mindenki odakapta a fejét, de tisztán láttam, hogy Edward halálravált arccal meredt a nőre, majd rám. Alice döbbent és önmarcangoló arccal nézett és nagyon gondolkodott valamin. Eddig jutottam, mert fejembe iszonyatos fájdalom hasított, Edwardra néztem és csak annyit suttogtam: - Szeretlek! - De tudtam, hogy hallotta. Majd a világ elsötétült előttem és elvesztettem az eszméletem.


Alice szemszöge
Miután Bella otthagyott a ruhájával, én lementem a nappaliba. Egy óra elteltével sem jöttek még le és ez Emmettet nagyon zavarta, mert egyfolytában megjegyzéseket, tett amin férjemmel jókat röhögtek.
	- Alice, nem igaz, hogy nem látsz semmit!
	- De, bátyuskám képzeld igaz! Nem fognak semmi, olyat csinálni, mint amire te gondolsz.
	- Em, hagyd! Igaza van, érzem és tudom! - mondta szerelmem és felkacagott. Már sejtem min, mert ebben a pillanatban leesett.
	- Ezt nem hiszem el?! Ti tényleg azt várjátok, mikor teszik már meg végre?! Mennyiben fogadtatok?! - kérdeztem. Erre összekacsintottak, mire mindketten kaptak egy taslit Esmétől, aki már Carlisle mellett ült. Rám kacsintott és mi Rosalieval elkezdtünk nevetni. :D
	- Srácok, hagyjátok abba! - szólt most már apánk is.
Hirtelen látomásom lett: Jön a Denali-klán, sietnek és nagyon idegesek! De ezt nem értem, hisz csak holnapra vártuk őket és Tanya sincs velük!
	- Carlisle! Jön a Denali-klán, Tanya nélkül! - mondtam és máris csengettek.
Ekkor Edward viharzott le a lépcsőn és elémlépett. Nagyon mérges lehetett, mert Jazz elémlépett ezekszerint neki sem sikerült lenyugtatnia.
	- Edward, tesó nyugi! Most miért húztad fel magad ennyire?! - kérdezte vigyorogva Em.
	- Emmett nem kéne! - mondta Jazz, de már késő volt. Edward ebben a pillanatban Emmetthez lépett, megragadta a torkát, majd a falhoz nyomta!
	- Edward, engedd el most! - szólt fenyegetően halkan Carlisle, vendégeinkkel az oldalán.
Bella jelent meg a lépcsőfordulóban, majd hirtelen látomásom lett, de ez a látomás más volt, ez Bella jövője volt, de üres volt: Bella jövője eltűnt. Ezt Edward is látta, tudom, mert felémfordult és arcán: értetlenség, düh és iszonyatos fájdalom tükröződött. A lépcső felé kaptuk a fejünket, mert hirtelen zajt hallottunk. Bella gurult lefelé a lépcsőn és a lépcső tetején Tanya állt, vigyorogva. Bella elvesztette az eszméletét és továbbra sem láttam a jövőjét. Odarohantunk hozzá, közben Tanya szökni próbált, de Emmett és Jasper együttesen lefogták, míg ROSALIE felpofozta!!! Majd a Denali-klán jött oda szemlesütve és ,,átvették" Tanyát, majd kivitték az erdőbe.
	- Edward! Bellának még mindig nem látom a jövőjét!!! - mondtam hisztérikusan, mire férjem nyugtatgatott én meg belecsimpaszkodtam ingjébe, mert ahogy Carlisle Bellát vizsgálta, vérzett a feje. Elkezdtünk kifelé hátrálni... Jazz már kinnt is volt, és csodáltam, hogy sikerült neki ennyire uralkodni magán. Ezzel ő is így lehetett, mert megeresztett egy vigyort. Mindenki kijött, csak Edward és Carlisle maradt bennt. De Bella jövője továbbra is homály! ...


Edward szemszöge
Már megint Tanya, ezt nem hiszem el!!!
	- Edward! Bellának még mindig nem látom a jövőjét! - mondta mostmár hangosan húgom. Ekkor csodálatos, bódító illatot éreztem és láttam, hogy térdemnél vértócsa gyűlik. Mindenki gyorsan kiment, szerencsére, nehogy megismétlődjék a múltkori eset. Csak Carlisle, Bella és én maradtunk.
	- Fiam! Nagyon vérzik, félő, hogy nem tudom elállítani! Lehet, hogy át kell változtatnod! Mindent megpróbálok. - mondta apám.
	- Nem, nem meg fog gyógyulni, Alice! - kiabáltam.
	- Igen, igen megfog, az esküvőt elhalasztjuk úgy 1 hónappal addig Bella felépül és az emlékezete is visszatér! - mondta Alice és nyakamba vetette magát.
	- Oké, oké, de hogy érted azt, hogy visszatér az emlékezete?! Nem fog emlékezni semmire?! Még rám sem?! Nem, nem az nem lehet! Megölöm Tanyát! - és már kinnt is voltam.
	- Edward! - szólt nyugodt hangon apám. - Nem fogsz megölni senkit, most legalábbis, mert idejössz és segítesz felvinni Bellát a szobátokba és kérlek maradj mellette amíg felébred! - a végét már kicsit parancsolóan mondta, de én is tudtam, hogy bármilyen mérges vagyok, akkor is Bella mellett a helyem.
Felvittük a szobánkba, Carlisle ellátta én pedig mellette maradtam, csak egyszer voltam vadászni. 2 hét után Bella szeme megrezdült, én azonnal szóltam apámnak, de az egész család becsődült a szobába. Tudtuk, hogy nem fog emlékezni és nem mondhatunk neki semmit, de Alice mindig meg tud lepni:
	- Edward, csak részben mondtam igazat Bella emlékezetével kapcsolatban! Rád nem fog emlékezni! De Rosaliera, Emmettre és rám fog. - mondta. És ekkor egy kicsit meglepődtem, ezért takarta a gondolatait és a látomásait. De nem volt idóm kérdezni, mert megszólalt a számomra leggyönyörűbb hang a világon:
	- Alice?! Mit keresek én itt?! - kérdezte, kicsit hisztérikusan.