(Edward szemszöge)
 
Mikor a lányok elmentek még egy darabig ültem a nappaliban és a tv-t néztem, és hallgattam Ben gondolatait, ahogy egy várat épített. Azon gondolkodtam, hogy vajon hol lehet Bella autójának a kulcsa. Töprengésemből a csengő hangja zökkentett ki.
      -     Megyek! – szóltam ki és megindultam az ajtó felé
Kinyitottam és Rosalie állt az ajtóban, karjában Nessie-vel.
-         Sziasztok! Hát ti? – kérdeztem tőlük.
-         A kishölgy haza szeretet volna jönni. – magyarázta Rose – Gondoltam akkor hazahozom.
-         Köszi, szépen Rose. Bejössz?
-         Nem kösz. Most nem. Leteszlek Drágám. – az utolsó mondat már Nessie-nek szólt.
Ahogy a nővérem letette, már szaladt is a szobája felé.
-         Na, én most megyek is. Szia. – azzal sarkon fordult és már futott is.
-         Reneesme Benjamin gyertek le! – szóltam nekik.
Fél perc sem telt bele már a nappaliban álltak.
-         Nem tudjátok, hol van anya kocsijának a kulcsa? – kérdeztem tőlük.
-         Nem. – mondták egyszerre.
-         Jól van. Csak ezt akartam. Mehettek.
-         Oké. – mondták ismét egyszerre és már el is tűntek.
Én is fölmentem a hálószobánkba és áttúrtam a szobát, hát, ha megtalálom, de nem jártam sikerrel. Visszamentem a nappaliba. Ott sem találtam sehol a kulcsot. A konyhában biztos nincs- gondoltam magamban, de azért megnéztem a konyhát is. De a kulcsnak nyoma sem volt. A garázs következett. Sehol sem volt a kulcs viszont megtaláltam Ben elveszettnek vélt játékautóját és Nessie ponylovát. Fölvittem a nappaliba őket és leraktam a dohányzó asztalra. A garázs átkutatása közben tiszta kosz lettem. Gondoltam elkerülök egy vitát Alice-szel és fölmentem a fürdőbe átöltözni. Beszaladtam a gardróbomba és kivettem egy másik sötét nadrágot és egy inget. Elindultam a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem és beleraktam a koszos ruháimat a szennyesbe. Amikor beletettem őket kiesett Bella egyik farmerja. Ahogy fölvettem a nadrágot kiesett belőle valami. Ez a valami az elveszettnek hitt kocsi kulcs volt. Bella örülni fog neki, hogy megvan. Beraktam a kulcsot a zsebembe és lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t és vártam, hogy Alice-ék megjöjjenek.
-         Ez az enyém! – hallottam Nessie hangját
-         Nem mert az enyém! – mondta Ben
-         Enyém! – mondta Nessie
Na, akkor most ideje közbelépni – gondoltam. Miért csak akkor veszekednek, ha én vagyok velük?! –fojtattam gondolatmenetemet miközben Nessie szobája felé indultam. Ahogy benyitottam láttam, hogy egy várbástyáján veszekednek.
-         Elég legyen! – szóltam közbe – Kérem ide azt a bástyát. - Nessie a kezembe nyomta.
-         Halljam mi történt.
-         Építettem a váramat és Ben bejött és elvette a bástyát, ami nekem is kellett volna. – mondta Nessie
-         Nem igaz, mert én elkértem, és akkor mondta, hogy az az enyém! – mesélte el Ben az elméletét.
-         Úgy csináltok, mint ha ez az egy bástya lenne az egész házban. Pedig szerintem nem így van. Ben irány a szobád. Biztos vagyok benne, hogy ott is van még pár bástya.
-         Rendben. – ezzel Ben elindult a szobája felé én pedig lementem a nappaliba.
 
******
 
(Bella szemszöge)
 
Alice bement az első boltba én pedig utána. Rengeteg ruhát felpóbáltuk. Miután végeztünk 6-6 szatyorral jöttünk ki.
-         Szerintem ezeket vigyük ki a kocsiba. – ajánlottam fel.
-         Oké! – egyezett bele Alice és kivittük az csomagokat a kocsiba, hogy újult erővel vágjunk bele a vásárlába.
Miután még 17 bolttal eljátszottuk ugyanezt már nem fért be több cucc a kocsiba.
-         Alice szerintem ennyi elég. Már megvettük a fél plázát.
-         Szerintem is. – mondta és beszállt az anyósülésre.
Én is bepattantam a kormány mögé és már indultunk is. Tövig nyomtam a gázt. Egy idegig csöndben ültünk Alice-szel.
-         Valami baj van? – kérdeztem. – Nagyon csöndben vagy.
-         Csak van egy megérzésem. – mondta.
-         És elmondod? – kérdeztem.
-         Nem, nem valószínű. – mondta.
-         Jól van, ha nem akkor nem. – hagytam rá és az útra figyeltem.
Alice-nek hirtelen elhomályosult a tekintete. Látomása volt. Gyorsan bekapcsoltam a gondolatolvasó képességemet, de lemaradtam róla, és hogy még csak véletlenül sem tudjam meglátni a kínai ABC- mondta magában. Kikapcsoltam a gondolatolvasást. Az út további részében csendben ültünk. Nem sokára megálltam a „nagy” Cullen ház előtt. Alice kiszállt és kiszedte a csomagjait.
-     Egy óra múlva Carlisle hazaér. Addigra gyertek át. – emlékeztettt
-     Rendben. – mondtam neki a lehúzott ablakon keresztül.
Felhúztam az ablakot és tovább hajtottam. Megkerültem a házunkat és beálltam a garázsba. A Mercedes-m és az Aston Martin bent áll a garázsba. Miközben pakoltam a szatyrokat ki valami nem stimmelt. Túl csönd volt a házban. Nem hiszem, hogy az ikrek aludnának. Hiszen még csak 6 óra van Felmentem a házba, de útközben felakasztottam a Volvo kulcsát a helyére.
-      Megjöttem! – kiabáltam
-      Szia, szerelmem! – jött oda hozzám Edward és kivette a csomagokat a kezemből, és felvitte őket, és egy pillanat múlva mát itt is volt mellettem. Ajkai az enyémet keresték és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
-      Készülsz valahova? – kérdeztem.
-      Nem. Miért? – felelte értetlenül. Rámutattam a zsebében levő kulcsra.
-      Ja, ez. Ez nem az enyém. – mondta és kivette zsebéből az autóm kulcsát.
-      Hol volt? – kérdeztem.
-      Az egyik farmerod zsebében. – jött a válasz
-      Volt valami ameddig nem voltam itthon?
-      Csak a szokásos ikervita. – kaptam meg a választ.
-      Anya! – futott le a lépcsőn Nessie.
-      Szia, Kicsim! – mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
-      Szia, anya. – Ben nem futott le.
-      Szia Ben! – mondtam neki. – Vacsoráztatok?
-      Igen. Már ettek. – mondta Edward. – De szerintem mennünk kéne, mert Carlisle mindjárt hazaér.
-      Menjünk. – mondtam
-      Versenyzünk Ben? – kérdezte Nessie.
Ben nem válaszolt, hanem megiramodott, de Nessie beérte. Egyszerre érték el a házat. Mi kicsivel utánuk értünk oda. Csöngettünk. Esme nyitott ajtót.