(Edward szemszöge)
 
Esme nyitott ajtót nekünk.
-         Sziasztok. Gyertek be! – hívott be minket.
-         Szia, Nagyi! – mondták kórusba a gyerekek
Bementünk. A többiek a nappaliban ültek. Minket vártak. Az asztal egyik főjén Carlisle ült. Jobbjára Esme ült le. Mellette lévő széken Rosalie foglalt helyett. A következő szék Emmett helye volt. Az asztal másik fője az én helyem volt. Ahogy leültem Nessie rögtön az ölembe ült. Az én jobbomon Bella ült ölében Bennel. Jasper ült mellette. Jazz mellett pedig Alice kapott helyet.
-         Szóval… Alice mit szeretnél megbeszélni? – kérdezte Carlisle
-         Biztosan nektek is feltűnt, hogy mostanában nagyon – az utolsó szót erősen megnyomta – nyugis az életünk. Ezért arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy bulit.
-         Alice, most volt nem régen Belláék évfordulós partya. Különben is nem sokára itt a helloween. – mondta neki Esme
-         Milyen furcsa, hogy Bella is ugyanezeket a szavakat használta! – mérgelődött.
-         És milyen bulira gondoltál? – kérdezte tőle szerelme.
-         Nem tudom. Úgy gondoltam, hogy majd közösen megbeszéljük.
-         Mi lenne, ha először eldöntenénk, hogy legyen- e buli vagy sem? - vetette fel az ötletét Rosalie.
-         Oké. Esme? – kérdezte Alice
-         Szerintem fölösleges lenne. Mindjárt itt a helloween.
-         Carlisle?
-         Egyetértek Esme-vel
-         Rosalie?
-         Én is.
-         Emmett?
-         Nekem is ez a véleményem.
-         Jasper?
-         Sajnálom kicsim, de most én is többiekkel értek egyet.
-         Bella?
-         Szerintem sem a legjobb ötlet.
-         Edward téged már meg sem kérdezlek. – zsörtölődött.
-         Akkor ezt megbeszéltük. Ha más, nincs, akkor mindenki mehet a dolgára. – mondta Carlisle.
-         Akkor mi megyünk is. – állt fel Bella Bent a karjai közt fogva. Szegény majdnem elaludt. Nessie is így volt. Elindultunk az ajtó felé.
-         Jó éjszakát! – köszöntem le és már futottunk is haza.
Otthon az ikrek megfürödtek és mát mentek is aludni. Kivételesen Ben sem cirkuszolt. Mi pedig leköltöztünk a nappaliba, mint minden éjszaka. Lejöttem a nappaliba míg Bella befejezte az ikrek altatását. Leültem a kanapéra; nem sokkal később szerelmem jött le a lépcsőn. Odaült mellém, én átkaroltam a vállát, fejét a mellkasomra hajtotta.
-         Szeretlek! – mondta.
-         Én is téged! – mondtam a hajába. Ujjaimmal felemeltem állát és megcsókoltam. Nyelvein vad táncot jártak. Mikor csókunk megszakad Bella még közelebb bújt hozzám, én pedig a hátát kezdetem simogatni. Így ültünk reggelig.