(Bella szemszöge)
 
Reggel mielőtt az ikrek felkeltek eszembe jutott valami.
-         Mi lenne, ha kipróbálnánk valamit? – kérdeztem Edwardot.
-         És mi lenne az a valami? – kérdezett vissza.
Megfogtam a csuklóját és fölrángattam a kanapéról. A konyha felé kezdtem húzni, ahol fölültem az egyik bárszékre, és megütögettem a mellettem lévőt, hogy üljön rá. Mellém is ült.
-         Nem értem miért…- ujjaimat a szájára helyeztem.
-         Pszt! – mondtam, mert hallottam, hogy Ben kinyitja az ajtaját.
Szépen lassan lesétált a lépcsőn. Elindult a kanapé felé, de ott nem látott senkit. Szegénykém kicsit meglepődött, hogy nem talált ott senkit. Megdörzsölte szemeit. Akkor körbe fordult a tengelye körül, de még mindig nem látott minket. Gyorsan megindult föl és bement a mi szobánkba, de ott sem talált senkit. Ahogy kijött a szobánkból, útját Nessie szobája felé vette. Hallottuk, hogy kinyitja az ajtót.
-         Nessie kelj föl most! – ébresztette föl a húgát. A hangjából ijedség hallatszott.
-         Ben mi a baj? – kérdezte tőle.
-         Anyáék nincsenek a nappaliba.
-         Akkor biztos a szobájukba vannak. – mondta.
-         Nem. Ott is megnéztem őket. Gyere, keressük mg őket. – kérdte testvérét.
Nehezemre esett visszafogni a nevetésemet. Ránéztem Edwardra. Láttam, hogy ő is próbálja elfojtani a nevetését. Gyorsan bekapcsoltam a gondolatolvasást.
-         Jól van, megyek. – mondta és kimászott az ágyból. – De ha ez csak egy trükk, akkor én nem beszélek többet veled Benjamin Cullen.
-         Nézzük meg őket a konyhában. – ajánlotta Ben.
Nessie nem válaszolt csak elindult a konyha irányába. Ben követte őt. És akkor Nessie meglátott minket.
-         Na, ennyit az elveszett szülőkről. – mondta Nessie és odajött hozzám. Én pedig fölvettem az ölembe.
-         De, de, de, de… - dadogta. Nessiet átadtam Edwardnak és Ben vettem az ölembe.
-         Semmi baj. Most megtudtuk, hogy mit csináltok ilyen esetben. – mondtam neki.
Edward nem bírta tovább visszafogni a kuncogását és elnevette magát.
-         Te aztán megértő egy apa vagy! – vágtam a fejéhez. – Az az egy szerencséd, hogy most nincs mit hozzád vágnom.
Ekkor megszólalt a mobilom. Bent letettem az ölemből és átmentem a nappaliba. „Rosalie”. Vajon mit szeretne?
-         Mondjad Rose. – szóltam bele
-         Szia, Bella. Át kellene jönnöd hozzánk. EGYEDÜL. – mondta Rosa az utolsó szót erősen megnyomta, hogy Edward is hallja.
-         Rendben. 10 perc és ott vagyok. Szia. – letettem és elindultam a konyha felé.
-         Na, apák gyöngye! – mondtam neki kissé cinikusan. – Remélem, meg tudod oldani?
Láttam, hogy bólintott ezért fölmentem a gardróbomhoz, hogy átöltözzek. Mai választásom egy kék csőfazonú nadrágra esett egy fehér fölsővel. Gyorsan belebújtam, és már mentem is le. Fölhúztam egy sima sportcipőt és már kint is voltam. Párás volt az idő. Futni kezdtem és 20 perc alatt már ott is voltam. Rosalie és Alice már az ajtóban álltak.
-         Sziasztok. – mondtam nekik
-         Szia, Bella!- mondták egyszerre. – Gyere be. – mondta Alice és már meg is indultak be én pedig utánuk. Leültek a kanapéra, én pedig a szemben lévő fotelbe.
-         Szóval Bella, arról lenne szó, hogy kaptunk ma egy hívást a Denali klántól, hogy már régen voltunk náluk és szeretnének minket látni. – mondta el nekem Rosalie
-         Akkor miért nem ők jönnek? – kérdeztem értetlenül.
-         Nem tudom, de azt mondtam nekik, hogy majd te fölhívod őket és megmondod a választ. – mondta Alice. Miért nem lepődöm meg én már ezen.
-         Rendben. Ha itt fölhívom őket az úgy jó. Szeretnék Edwardnak egy kis meglepetést.
Elővettem a mobilomat és kikerestem a számot. Három csengés után vette föl valaki.
-    Szia, Bella! – üdvözölt Carmen – Segíthetek valamiben?
-         Igazából azért hívtalak, mert úgy gondoljuk, hogy elfogadjuk a meghívásotokat. – mondtam neki.
-         Jajj, de jó Bella. – visított a telefonba. – És mikor jöttök? – kérdezte.
-         Hát ma ugye kedd van, akkor szerdán indulnánk. De csak ha nektek jó!
-         Persze, hogy jó. Akkor várunk titeket. Sajnálom, de most mennem kell. Add át üdvözletem mindenkinek. Szia!
-         Szia. – köszöntem el. – Na, ez meg van! – ez már Rose-nak és Alice-nek szólt. – De a többieknek ti mondjátok meg. Nekem mennem kell.
-         Rendben Bella. Szia. – köszönt el Alice
-         Sziasztok. – mondtam és már futottam is.
Gyorsan hazaértem. Amikor bementem a nappaliba megdöbbentem. Mindhárman a nappaliban ültek és tv-t néztek.
-         Sziasztok! – köszöntem és lehuppantan az egyik fotelbe. Valami mesét néztek.
-         Ez gyors volt. – mondta Edward.
-         Tudom. – mondtam neki és a tv-t néztem.
Szerelmem fölállt és odajött hozzám,majd leült a fotel karfájára.
-         Haragszol rám? – kérdezte.
-         Nem. – mondtam, és hogy lássa, hogy igaz megcsókoltam.
Ekkor valaki csöngetett. Nessie ment ajtót nyitni. Jasper volt az.
-         Sziasztok. - köszönt
-         Szia, Jazz! Gyere be – hívtam be.
-         Köszi, Bella, de csak azért jöttem, hogy Edward nem jönnél el velünk vadászni? – mondta el egy szuszra Jasper. Edward rám nézett én pedig bólintottam
-         Rendben megyek. – mondta neki és már el is indult.
-         Akkor most, hogy apa elment mi megcsináljuk a meglepit. – mondtam nekik. – Tv-t kikapcsolni és gyerünk az emeletre. – adtam ki az utasítást.
Ben ki is kapcsolta a tv-t és már mentünk is föl. Először az én gardróbomba mentünk. Itt megkerestem négy bőröndöt.
-         Nessie fölhoznád a telefonomat a nappaliból? – kértem meg kislányomat.
-         Persze anya. – Már itt sem volt.
Fél perc múlva a kezemben volt a telefonom. Kikerestem Alice számát és hívtam.
-         6. – szólt bele a telefonba. – Ja és igen én voltam. De most nem érek rá beszélni. Szia!- és letette.
-         Tehát holnap Denaliba megyünk. Szeretném, ha mindketten összeszednétek és kiraknátok az ágyatokra hat napra elegendő ruhát. – mondtam nekik.
Már el is indultak. Én itt maradtam és összeszedtem nyolc felsőt, biztos, ami biztos. Kerestem hozzá megegyező számú nadrágot és mindent bepakoltam a bőröndbe. Most Edward ruhái következtek. Kerestem neki is nyolc inget. Majd sikeresen „vadásztam” hozzá illő nadrágokat és már be is raktam a „zsákmányomat” a bőröndjébe. Akkor most irány Ben szobája. Megindultam Ben szobája felé egy bőrönddel a kezemben.