(Bella szemszöge)

Bementem kisfiam szobája. Láttam, hogy már elkezdett kipakolni.

-         Még nem vagyok kész! – mondta

-         Nem baj majd segítek. – válaszoltam és föltettem a bőröndöt az ágyára. – Na, nézzük mit tettél ki! – elkezdtem bepakolni a ruhákat. -  Kicsim ez egyel kevesebb nadrág, mint kellene – mondtam neki.

-         De nincs több a szekrénybe! – mondta és tényleg üres volt

-         Akkor nézd meg a szárítót a hátsó teraszon.

-         Oké- mondta Ben és már el is indult.

Addig én pakoltam tovább a holmijait. Benjamin gyorsan visszaért, kezében egy nadrággal.

-         Tessék anya. – mondta és a kezembe nyomta a ruhát.

-         Köszönöm. – mosolyogtam rá, beraktam a bőröndbe és becipzáraztam. – Ezt vidd le légy szíves a nappaliba és tedd az enyém mellé.

-         Oksi. Utána nézhetek mesét a nappaliban? – kérdezte

Biccentettem és már ment is le én pedig Nessie szobája felé a bőrönddel a kezemben. Ahogy bementem hozzá láttam, hogy már kész van. Éppen egy hátizsákba pakolta be a játékait. Láttam, hogy felnéz rám, de tovább pakolt. Én pedig gyorsan bepakoltam a bőröndbe a ruháit.

-         Van még valami, amit el szeretnél még vinni? – kérdeztem

-         Nincs. – rázta meg a fejét

-         Akkor menj le Benhez és szedjétek össze az ő játékait is. – mondtam neki és leindultunk a nappaliba. Leraktam a bőröndöt, a másik három mellé. Az ikrek már föl mentek Ben szobájába pakolni. Én pedig fölmentem a fürdőbe és egy másik táskába összeszedtem a samponokat, tusfürdőket, fürdősókat, amikor hallottam, hogy Edward megjött. Szerintem kicsit meglepődött, mert félreérhető volt a helyzet. Hallottam, ahogy föl jön az emeletre és benyitott az fürdőbe.

-         Szia. Elmondanád, hogy mit csinálsz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel

-         Szia. Minek látszik? – kérdeztem

-         Hát semmi jónak. Nem beszélhetnénk ezt meg?

(Edward szemszöge)

Amint hazaért és megláttam a nappaliban lévő bőröndöket megijedtem. Remélem nem az, amire gondolok. Bella illatát a fürdőből éreztem, tehát a fürdőszobába igyekeztem. Amikor benyitottam kedvesem a fürdőszereit pakolta egy táskába.

-         Szia. Elmondanád, hogy mit csinálsz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel

-         Szia. Minek látszik? – kérdeztet vissza

-         Hát semmi jónak. Nem beszélhetnénk ezt meg? –kértem.

-         Ezen nincs mit megbeszélni. Holnap indulunk.

-         De hát miért? Megbántottalak? Vagy micsoda? – kérdeztem kétségbeesetten.

-         Mire gondolsz? – nézett rám értetlenül

-         Mondjuk arra, hogy a nappali tele van bőröndökkel és te is pakolsz.

-         Gondolom ezekre szükségem lesz a Denali klánnál. – mondta

Várjunk csak mit mondott? Szüksége lesz a ezekre a Denali klánnál. Ez azt jelenti…

-         Várj! Azt mondtad, hogy Denali klán?

-         Igen. Holnap reggel indulunk. – mondta

-         Tehát nem költöztök el? – kérdeztem megkönnyebbülve.

Bella erre nevetésbe tört ki. A nevetésétől zengett az egész ház.

-         Te azt hitted, hogy elköltözünk, és téged itt hagyunk? – kérdezte még mindig nevetve.

-         Háát a bőröndökkel nagyon megijesztettél.

-         Ezt te sem gondolhattad komolyan. Nélküled nem tudok élni. – mondta.

-         Honnan kellett volna, tudom, hogy holnap a Denali klánhoz megyünk? – mondtam

Két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot és átöleltem szerelmemet és lágyan megcsókoltam.

-         Amúgy mikor akartad elmondani, hogy elutazunk? – kérdeztem

-         Amikor hazaértél. Csak te kicsit elértelmezted ezt az egész szitut.

-         Tehát holnap reggel irány Alaszka?

-         Igen úgy néz ki. – válaszolta és hozzám bújt

Ekkor megszólalt a nappaliban a telefon. Mire odaértünk volna felvenni Nessie már fölvette.

-         Halló? – szólt bele

-         Szia, kicsim. Esme vagyok. Anyának oda tudod adni a telefont? – kérdezte Esme

-         Persze nagyi! – mondta és már jött is felénk telefonnal a kezébe. Bella elvette kezéből a telefont.

-         Mondjad Esme.

-         Szia, Bella. Csak azt szerettem volna megbeszélni veled, hogy hogy legyen holnap. Átjöttök megbeszélni? – hallottam anyám hangját a telefonba.

-         Mi lenne, ha ti jönnétek át hozzánk. Itt is meg tudjuk beszélni a dolgokat.

-         Rendben. Ha egy óra múlva átmegyünk nektek jó?

-         Persze. Gyertek nyugodtan. – felelte kedvesem