(Bella szemszöge) 

Gyorsan eltelt a hat nap. Két  óra múlva már otthon leszünk. Tanya próbálkozott Edward-nál. Én nem értem ezt a nőt. Nem tudja fölfogni, hogy Edward-ot hidegen hagyja?! Olyan nehéz megérteni, hogy családja van. Felesége és két gyereke. Az utolsó nap mát ott tartottam, hogy fölpofozom. De inkább vettem két nagy levegőt és nem foglalkoztam vele. Sosem értettem Tanya életfelfogását. Nem baj. Irina valamennyire még mindig haragszik rám Laurent halála miatt. Mostanában messzire elkerüljük a határ környékét is. Nem kockáztatunk meg egy esetleges bevésődést. Most jöttem csak rá, hogy Kate-tel mennyire hasonlít a természetünk. Carmen és Eleazar pedig olyanok nekem, mint valami nagynéni és nagybácsi. Két óra múlva álltunk be a garázsba. Kiszálltunk és kipakoltunk. Nessie és Ben rögtön a szobájukba mentek. Én a bőröndökkel fölmentem a fürdőbe és kipakoltam a szennyes kosárba és elindítottam egy adag mosást. A bőröndöket beraktam a gardróbomba. Lementem a nappaliba. Kimentem, hogy megnézzem a postaládát. Ritkán volt postánk. Most viszont volt. Kivettem a leveleket. Csak a címzett volt rajta. Nekem szólt. Visszamentem a nappaliba. Leültem a kanapéra és olvasni kezdtem a levelet.  

Tisztelt Isabella Cullen!  

Sajnálattal közöljük, hogy a négy nappal ezelőtt Forks –Jaksonville között járó lezuhant repülő elhunyt utasai között azonosítotok René és Phill Dwyer-t. 

Ezzel a levéllel szeretnénk kifejteni őszinte részvétünket.  

Forks Airport  

Nem. Ez nem lehet. Sikítottam és sikítottam majd könnyek nélküli zokogásba törtem ki. Edward ijedten futott hozzám. Leült mellém és magához húzott.

• Szerelmem mi baj? – érdeklődött.
• Nézd meg. – mondtam neki és a kezébe nyomtam a levelet. Gyorsan végigfutotta, majd a dohányzóasztalra dobta a levelet. Még közelebb húzott magához. Fejemet mellébe temettem és tovább sírtam.
• Sajnálom. – mondta és nyugtatóan simogatni kezdte a hátam. Léptek zaja hallatszódott a lépcső irányából.
• Anya jól vagy? – kérdezte Ben. Fölültem. Össze kell szednem magam. Nem szabad, hogy így lássanak a gyerekeim.
• Hát voltam már jobban is, de megvagyok. – válaszoltam és ölembe húztam mindkettőjüket.
• Elmondod, hogy mi a baj? – kérdezte Nessie. Edward-ra néztem. Ő bólintott.
• Anya, most tudta meg, hogy elvesztette az édesanyát és a nevelőapját. – közölte
• Szegény anya. – mondták egyszerre és mindketten megöleltek.

Jó érzés volt, hogy számíthatok rájuk. Jó érzéssel töltött el, hogy az a három számomra legfontosabb lény körülöttem van, segítenek túllépni a megrázkódtatáson, de legfontosabb az, hogy szeretnek. Sokáig ültünk így négyen, összeölelkezve. A családi idillt telefoncsörgés zavarta meg. Megnéztem a mobilom. Carlisle száma volt rajta.

• Mondjad? – szóltam bele.
• Szia, Bella. Zavarlak?
• Nem.
• Arról lenne szó, hogy be tudnál-e jönni a hozzám, a kórházba? – kérdezte.
• Persze. Fél óra múlva ott vagyok. – mondtam és leraktam a telefont. – Nekem egy kicsit el kell mennem. El lesztek addig hárman? – kérdeztem Edward-ot.
• Megoldom. – felelte. 

Húztam egy cipőt, lekaptam a kabátom a fogasról. Már indultam a garázs felé, amikor eszembe jutott.

• Ki kellene teregetni, és el elindítani még egy mosást. Megoldható? – érdeklődtem. Szerelmem bólintott.
• Ja és még valami. – mondtam. – Szeretném a mosógépet még használni. – viccelődtem.

Kimentem a garázsba. Beültem a kocsimba és elindultam. Útközben gondolkoztam. Anya miért nem szólt, hogy Forks-ba jönnek? Ha szólt volna, akkor, nem biztos, hogy repülővel kell jönniük. Valahogy nem tudtam elfogadni, hogy anya és Phill nincs többé. Odaértem a kórházhoz. Kiszálltam az autóból és a bejárat felé mentem. Legközelebb csak Carlisle titkárnőjénél álltam meg. A titkárnő egy igazi barbie baba volt. Majdnem, hogy vámpírokat meghazudtoló szépséggel. De a szépsége mögött, túl sok ész nem rejtőzött. Amikor odaértem rágózott és a körmét reszelte. 

• Dr. Cullen-t keresem. – mondtam neki.
• Sajnálom, de nagyon elfoglalt. – mondta anélkül, hogy rám nézett volna.
• Egészen biztos benne? – kérdeztem rá.
• Igen. – mondta lekezelő hangnemben a körmét reszelve.
• Akkor szóljon neki, hogy itt vagyok.
• Nem tehetem. Dr. Cullen kérte, hogy senki sem zavarja. 
• Én biztos nem zavarnám.
• Azt nem tudhatja. És mielőtt megkérdezné, nem fogom megkérdezni. – még mindig a körmét reszelve
• Akkor majd én megkérdezem, hogy zavarnám-e. – mondtam neki és elindultam Carlisle irodája felé. Kopogtam. Majd benyitottam.
• Bella gyere be. – mondta.