Megfordultam, és valami kemény, hideg, de még is megnyugvást keltő testtel találkoztam. Lassan kinyitottam szemem és föl eszméltem ki fekszik mellettem. 
A szívem- lelkem ebbe a testbe szorult. Ő jelentette számomra az életet. Ha Ő nem volt velem, én csak egy jelentéktelen rongynak számítottam, ami meggyötört kinézete miatt senkinek nem kellett. Ő elrabolta a szívemet, és ha kértem volna, akkor sem adta volna többet vissza. De nekem szándékomban sem állt tőle visszaszerezni elrabolt szívem, inkább örültem, hogy biztonságban tudhatom nála. Hiszen az ő féltő lelke mellett nagyobb biztonságban volt, mint bárhol a világon. És hogy pont Ő neki nincs lelke?! Butaság. Hiszen a lelkünk azt tükrözi, kik vagyunk valójában. És én Edwardnál jobb emberrel még nem találkoztam a földkerekségen.  
 
- Jó reggelt csipkerózsika – viccelődött rajtam szerelmem. – Ha nem hallanám szíved vad dörömbölését, azt hinném, hogy kómában vagy.  
- Hm? Tessék? 
- Na, látod! Erről beszélek! – nevetett csendesen, majd még közelebb húzta takaróba bugyolált testem az övéhez. 
Felemeltem fejem, és szememmel végig pásztáztam sima arcvonásait. Mint mindig most is megbizonyosodtam róla, hogy ő az én gyönyörű Adoniszom.  
- Nem vagy éhes? – kérdezte mókásan. 
De én közben elveszetem káprázatos aranybarna szeretetteljes szemeiben. 
- Bella? Minden rendben?  
- Öhm, igen, azt hiszem – böktem ki. 
Kikeltem az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt, elvégezni emberi teendőim. Mikor visszasétáltam a szobámba Edward még mindig ugyan abban a testhelyzetben feküdt az ágyamon. Mint egy szobor. Az én személyre szabott Adonisz szobrom. Majd a szobor „életre kelt”, és a hintaszékemben találtam magunkat. Edward ölében ültem, ő pedig ringatott minket. 
- Nem vagy éhes? – kérdezte újra szerelmem. 
- Nem – hazudtam könnyedén. 
- Hát, ami azt illeti… - kezdte – én viszont nagyon is!  
Edward ajaki a nyakamhoz vándoroltak, mélyet szippantott illatomból. Bennem pedig a vér is megfagyott.  
- Buta Bella, ezt te sem gondoltad komolyan – nyomott egy csókot nyakamra. 
- Ami azt illeti, éhes vagyok! - jelentettem ki. 
- Remek, mit szeretnél?  
- Téged! – kuncogtam. 
- Menjünk enni! – morfondírozott Edward.  
Felkeltünk a hintaszékből, és a konyhát céloztuk kiszemelt áldozatunknak.  
A hűtőn egy levéllel ütközött szemem.  
                                     
„Jó reggelt Bells! Remélem jól aludtál! Billyvel horgászni mentünk. Tudom, nem felejtettem el, hogy ma a Culleneknél éjszakázol. Érezd jól magad! 
                                                                                                                Apa” 
 
A levelet betettem farzsebembe, elővettem a tejet, melyet egy tálba öntöttem és műzlivel hintettem. 
- Finom az a valami? – fintorgott Edward, mikor leültem vele szembe az asztalhoz. 
- Hát persze! Megkóstolod? – ajánlottam. 
- Hm… Kösz kihagyom!  
- Na és mik mára a terveid? – érdeklődtem. 
- Hát Alice egyeztetni szeretne – forgatta szemeit szerelmem. 
- De hát már vagy ezerszer átbeszéltük! – fuldokoltam 
Az esküvő szó hallatán is rosszul lettem. Bár tény- és való hogy egyre jobban megtetszett a gyűrű az ujjamon, és a tudat, hogy nem sokára hivatalosan is Edwardhoz tartozom. 
- Kérlek! – könyörögtem – Ma ne! Hiszen mindennap felér egy főpróbával! 
Edward elő kapta zsebéből mobilját, és tárcsázta Alice számát.  
- Alice ma nem szeretnénk próbálni! – szólt a telefonba Edward. 
- Tudom láttam – hallottam meg Alice szomorú hangját 
- Nyugi Alice, úgy is minden tökéletes lesz! Szia  
És ezzel a lendülettel letette szerelmem a telefont. 
- Hát akkor mit szeretnél ma csinálni? – kérdeztem újra. 
- Van pár ötletem! 
Karjaiba kapott és felszáguldott velem a szobámba. Lefektetett az ágyamra és szenvedélyes csókokkal csapott ajkaimra. Edward kócos hajába túrtam ujjaim, másik kezem nyaka köré tekertem, lábaimat összekulcsoltam dereka körül, és próbáltam még közelebb kerülni hideg testéhez. Ereimben csak úgy száguldozott a vér. Szívem vadul kalimpált.

Edward lefejtette karjaim róla, és elhúzódzkodott tőlem. 
- Bella néha lélegezz! – szólt rám.  
- Ops! Bocsánat!  
Edward csak égnek emelte szemeit. Felültem mellé, ölébe bújtam, lassan kezdtem kigombolni ingjét és felsőtestét apró, tüzes, vad csókjaimmal halmoztam el. Szerelmem arcomat az övéhez húzta. Bőre már szinte súrolta az enyémet. 
- És itt a határ! –suttogta édesen.