(Bella szemszöge)

Mivel holnaptól őszi szünet van az oviban ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy pár napra Everettbe kirándulni. Már összepakoltunk mindent.

-         Ashley gyere már. – szólt föl neki az apja.

-         Mindjárt csak nincs meg a békám. – kiabált le.

-         Hogy az a... – mérgelődött, Jacob.

-         Ashley! Kislányom a békád itt van lent a lépcsőn. – mondtam neki

Már jött is le, fölkapta a békát és ment is a kocsihoz. Már nem a Rabbit-tal közlekedtünk, hanem egy új fekete Mercedes-szel. Beültem az anyós ülésre. Ashley a gyerekülésben ült. Jacob beült a kormány mögé és már indultunk is. Csöndben ültünk.

Egy óra múlva

-         Ott vagyunk már? – kérdezte Ashley

-         Még nem. – mondtam neki

-         És sokára lesz az, amikor azt fogod mondani, hogy igen? 

-         Nem. Nem is meséltél, hogy mi volt pénteken az oviban. – tereltem a témát.

-         Semmi. – kaptam meg a választ

-         Persze mert az oviban sosem történik semmi. Igaz Ashley? – kérdezte az apja

-         Igen. És anya neked milyen napod volt pénteken? – kérdezte kislányom

-         Szokásos. Állítólag hétfőtől új orvos jön a városba. – adtam választ Ashley kérdésére

-         Melyik részlegre? – kérdezte halkan a férjem, ugyanis Ash közben elaludt.

-         A sürgősségire. Nekem semmi közöm nem lesz hozzá.

-         Jól van. Valahogy gondoltam, hogy nem a pszichiátriára. – nevette el magát szerelmem.

-         Nem vagy vicces. – feleltem

Egy óra múlva

-         Ashley ébresztő itt vagyunk. – mondtam neki

Kiszállt a kocsiból. Láttam rajta, hogy tetszik neki.

-         Hmm, ezt tetszik! – mondta

-         Nekem is! – mondta Jacob – Ügyes vagy! – odajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.

-         Köszi! – mondtam – szerintem menjünk be és nézzük meg a szobákat.

A szálloda hatalmas volt. Belül minden bézs és fehér volt. Nem a kedvenc színösszeállításom, de jól nézett ki. A recepcióra mentünk. A recepciós nő egy kábé 50 év körüli volt. Őszülő haja volt, Bordó felsőt és fekete szoknyát viselt.

      -     Elnézést. – szólítottam meg.

      -     Igen? – válaszolt.

      -    A nevem Dr. Isabella Black. Szobafoglalásom van vasárnaptól péntekig 3 főre, 2 felnőtt és 1 gyermek. Szeretnénk elfoglalni a szobát. – mondtam neki.

      -    A maguk szobája a 387. Harmadik emelet jobb szárny harminchetedik szoba. Adok egy térképet és egy prospektus. Ja és persze a szobakulcs. A lift balra van. A csomagokat hagyják itt, a személyzet majd fölviszi. Kellemes időtöltést kívánok a „Holdfény Hotel” nevében.

      -     Köszönöm szépen. – mondtam és elindultunk a lift felé.

A lift épp most ért le. Kinyílott az ajtó. Mi bementünk.

      -    Üdvözlöm önöket. Hányadik emeletre lesz? – kérdezte a liftkezelő. Én csak biccentettem, Ash pedig nem győzött betelni a látvánnyal.

      -    Harmadik. Köszönjük. – mondta Jacob

Gyorsan fölértünk. A térképre nem volt szükség. Megtaláltuk a szobánkat, lehúztam a „kulcskártyát”, hogy bejussunk. Az előtér fehér volt. Volt benne egy nagytükör és egy fogas.

Utána jött egy kis tér, amiből négy ajtó nyílott. Kinyitottam az elsőt. Ez is fehér volt. Egy kisebb egyszemélyes ágy volt benne éjjeliszekrénnyel és egy hozzáillő szekrény. Valamint egy tévéállvány rajta egy közepes tv.

-         Ashley ez a te szobád. – mondta neki Jacob

-         Klassz. Neked teszik Béri? – kérdezte a békáját.

Nem lepődtünk meg ezen. Béri volt Ash „sziámi ikertestvére”. Minden hova magával vitte.

-         Oké nekünk jó lesz. De megnézhetjük a többi szobát is? – kérdezte

-         Igen. – mondtam neki és már mentem is tovább.

A következő ajtót Jacob nyitotta ki. Ez a fürdőszoba volt. Ez is fehér színben pompázott. Mentünk tovább a következő szobába. Ez egy hálószoba volt. Ugyanolyan volt, mint Ashley-é csak franciaágy volt benne. És végül az utolsó szoba, ami a konyha volt. Egy kisebb konyha volt bárpulttal és három bárszékkel. Az főzőrész hasonló volt, mint az enyém.

      -    Na, akkor most lehet kipakolni. –adtam ki az utasítást, ugyanis megjöttek a bőröndök.

      -    Rendben kicsim. – válaszolt Jacob és már el is kezdett kipakolni.

Fél óra alatt kipakoltunk. Szerelmemmel kiültünk a konyhába és a szálloda prospektusát nézegettük. Egy igazi wellness hotel volt. Végülis úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni.

-         Nem felejtettél el valamit? – kérdezte tőlem Jacob.

-         Hm... – gondolkoztam el, aztán eszembe jutott. – Nem hívtan föl Sam-éket pedig megígértem neki. Akkor én ezt most pótlom, addig ti lemehetnétek Ash-sel a szemben lévő játszótérre. – ajánlottam neki.

-         Jó ötlet. – egyezett bele. – Ashley gyere, lemegyünk a játszótérre.

-         Oké - jött ki a szobájából Bérivel és már mentek is. – Anya nem jön? – kérdezte

-         De csak még el kell intéznie valamit. Addig mi lent megvárjuk. – mondta neki és kézen fogva kivezette a folyósóra.

Elővettem a telefonomat és tárcsáztam a bátyámék telefonját. Két csengés után vették föl.

-         Halló? – szólt bele Emily.

-         Szia, Emily Bella vagyok. – válaszoltam

-         Szia, Bella. Gondolom, már ott vagytok. - ez inkább megállapítás volt, nem kérdés.

-         Igen. Ketten vagytok otthon? – kérdeztem.

-         Igen. Samanta most aludt el. – Samanta volt az én 10 hónapos unokahúgom a bátyám és Emily kislánya

-         És hol van az unokaöcsém? – érdeklődtem.

-         David elmentek valahova Sam-mel. Tudod pasis délutánok! – nevetet a telefonba.

-         Igen tudom. Figyelj, nekem most mennem kell, mert Ash és Jake lent várnak. Megmondod Sam-nek, hogy hívtam. – kérdtem

-         Persze. – egyezett bele

-         Köszönöm.

-         Nincs mit Bella

-         Akkor, szia!

-         Szia – köszönt el.

Én pedig kimentem a folyosóra bezártam a „lakást” és mentem is lenne a játszóra. A kulcsot a táskámba süllyesztettem. Ashley éppen a csúszdán csúszott le Jake pedig lent várta.

-         Na, akkor megyünk sétálni? – kérdeztem őket.

-         Mehetünk. – mondta Jake. Odajött hozzám és kéz a kézben indultunk el. Ash előttünk bent Bérivel. Egy óra séta után visszamentünk a szállodába. Ash-en látszott, hogy fáradt, gyorsan el is aludt. Mi sem voltunk fen túl sok, az utazás minket is kimerített.

6 nappal később

Gyorsan eltelt ez a hat nap. Már hazafelé tartottunk. Én pedig azon gondolkodtam, hogy jól esett ez a hat nap. Jó volt egy kicsit elszabadulni otthonról és kiereszteni a fáradt gőzt. De vége.

-         Min gondolkozol ennyire anya? – kérdezte Ash.

-         Csak azon, hogy jó volt ez a pár nap. – feleltem.

-         Szerintem is. – kapcsolódott be a beszélgetésbe szerelmem.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Clare volt. Ash legjobb barátnőjének Sophie-nak az édesanya. Mit akarhat? Gondoltam magamban és megnyomtam a fogadás gombot.

-         Halló? – szóltam bele.

-         Szia Isabella. – A családon kívül mindenki így hív. Ezt is Neki köszönhetem. Ugyanis az a törékeny Bella, akit Ő itt hagyott, már nem létezik. – Zavarok?

-         Nem mondjad. - válaszoltam

-         Holnap már otthon lesztek? – kérdezte

-         Igen, persze.

-         Akkor esetleg Sophie átmehetne Ashley-hez?

-         Átjöhet. Szerintem Ashley is örülne Sophie-nak. – válaszoltam. Ahogy Ashley ezt meghallotta elkezdett sikoltozni.

-         Mikor mehetne?

-         9 óra körül jöhet. – mondtam

-         Köszönjük szépen. Akkor holnap beszélünk. Szia! – mondta és lerakta.

-         De jó holnap jön Sophie. De jó holnap jön Sophie. De jó holnap jön Sophie. – énekelte Ashley.

Ezt hallgattuk vagy fél órán keresztül, amikor megcsörrent ismét a telefonom. Ez most a bátyám volt.

-         Szia! – szóltam bele.

-         Szia! Mikor értek haza? – kérdezte tőlem.

-         Most értünk be Forksba. Úgyhogy még fél óra. Miért? – kérdeztem.

-         Csak azért kérdeztem, mert akkor átmennénk hozzátok.  

-         Jó gyertek. – mondtam

-         Akkor majd beszélünk. Szia.

-         Szia. – mondtam és leraktam.

-         Anya ki volt az? – kérdezte Ash

-         Sam. – mondtam – Ha hazaértünk akkor átjönnek hozzánk.

-         Értem. – mondta.

Nem sokára hazaértünk. Jacob beállt a garázsba és kipakoltuk a bőröndöket. Bent mindent bedobáltam a szennyes kosárba és elindítottam egy adag mosást. Lementem a konyába kerestem valami rágcsálni valót. Már áttúrtam az egész konyhát, amikor rátaláltam egy doboz bolti sajtosrúdra. Már kezdett penészedni. Megnéztem, hogy meddig jó. Hoppá! Már négy hónapja lejárt a szavatossága. Kidobtam a kukába. Bementem a spájzba. Fölnyitottam a fagyasztót. Kerestem benne egy adag pogácsát, amit csak be kell tenni a sütőbe. Kerestem egy tepsit, raktam rá sütőpapírt és már gyorsan rápakoltam a pogácsákat. Beraktam a sütőbe. Üdítő volt itthon, szóval csak poharat kellett vadásznom. Na, ez is meg van. Kipakoltam őket a nappaliba a dohányzóasztalra. Közben megsültek a pogácsát, kiraktam őket egy kosárba és beraktam még egy adagot. Az első adagot pedig letakartam, hogy ne hűljön ki. Közben fölszaladtam és kivettem a gardróbomból egy másik fölsőt. Bementem a fürdőbe és áthúztam. Közben elkészült a második adag pogácsa és azt is kivettem. Közben Ashley és lejött és odakucorodott az apja mellé. Ahogy én is megindultam megszólalt a csengő.

-         Megjöttek! – jelentette be Ash és ment is ajtót nyitni.