( Bella szemszöge) 

Istenem! Olyan boldog vagyok. Végre Renesmee is megtalálta a párját. Talán most majd minden megváltozik. Biztos nagyon boldogok lesznek együtt. Feltéve, ha a lányom most nem szúrja el. Ki van írva az arcára, hogy szerelmes. Szerelem első látásra. Ez olyan romantikus. Mint nálam és Edwardnál. De ez a kapcsolat nem végződhet úgy, mint a miénk. Ha kell, erről én gondoskodom. Most viszont Nessi elég ijedt képet vág. Ugye nem arra készül, amire gondolok. 

• Én… én… én… - dadogta, majd elrohant. Ez nem lehet igaz! Miért akarja mind két lányom tönkretenni az életét? Utána kell mennem.
• Hagyd Bella! – állított meg Tiara. – Majd én megkeresem.
• Tiara! – szóltam utána. – Valamit még tudnod kell. Nessi nem a húgom, hanem a lányom. Chris és Kathline is.
• Tessék? – döbbent meg.
• Edward Cullen az apjuk. – jobb, ha most mondom el neki. Így talán könnyebben megérti Renesmeet. – A Cullen család viszont ezt nem tudja.
• Oh.
• 70 éve kénytelen voltam elhagyni a gyerekeimet. Egy vámpír üldözött minket. Egyezséget kötöttem a Volturival. – magyaráztam. – Én beállok hozzájuk, ők meg megvédik a családom. 50 évig voltam náluk. Chrisék úgy tudják, hogy azért mentem el, mert már nem bírtam elviselni a lelki fájdalmat. Ez részben igaz. Edward elhagyott. Akkor még ember voltam. Arról sem tudott, hogy terhes voltam. A lényeg viszont az, hogy Renesmee már 70 éve haragszik rám. Sőt, az egész világra. Mogorva és undok mindenkivel. Ha valami olyat vág a fejedhez, akkor ne haragudj rá.
• Értem. – bólintott. – Tehát feladtad a saját boldogságodat a gyerekeidért. Ők ezt viszont máshogy tudják. – most én bólintottam. – Jacob most végre boldogságot jelentene neki.
• Pontosan.
• Ígérem, hogy, visszahozom. – szorította meg a kezem, majd elrohant.
• Bella! – lépett elém Harry. – Mi ez az egész?

( Renesmee szemszöge) 

• Mit szeretnél? – mi az Istent akar már megint?
• Neked is, szia, Kicsim! Kösz, hogy kérded, jól vagyok! – ha ha ha!
• Szia! – köszöntem illedelmesen - Tehát mit szeretnél?
• Most kötöttem meg a farkasokkal a szerződést és arra kértek, hogy gyertek ide ti is Chrissel a határhoz. – remek. Miért kell mindig engem ugráltatni.
• Muszáj? – kérdeztem.
• Igen, amennyiben nem szeretnéd, hogy megtámadjanak.
• Oké. – sóhajtottam. – Chris nem rég ment el bevásárolni úgy, hogy ő most nem tud jönni. Hagyok neki egy cetlit, hogy jöjjön a határhoz. – csak odatalál.
• Köszönöm.
• Indulok. Szia! – tettem le.

Elkezdtem futni. Muszáj, mindig engem ugráltatnia? Most komolyan. Semmi humorom a farkasokhoz. Már látom is őket messziről. Anya éppen azt figyeli, hogy hol vagyok már. Jellemző. Három férfi és egy nő. Az egyik arcát nem láttam, mert éppen elment. Ennyire irritálná a szagom. Az övék sem jobb. Na, essünk túl rajta. 

• Hello. –  köszönt anya.
• Sziasztok! – egy cseppet sem titkolom, hogy nem lelkesedek ezért a találkáért.
• Nessi ők itt Tiara, Harry, Billy és Jacob pedig éppen telefonál. – mutatta őket be.
• Szia Nessi! – köszöntek. – Most már tudjuk, hogy téged nem kell levadásznunk.
• Milyen rendes tőletek. – halálra ne kacagjam magam.
• Itt is vagyok! – jött ki a fák közül Jacob.

Amikor megláttam furcsa érzés kerített hatalmába. Ő pedig teljesen lemerevedett. Melegség járta át az egész testemet. Vonzott az illata. Úgy éreztem, hozzá  tartozom. De ez nem lehet. Most láttam először. Mi a fene van velem. Nem szerethettem bele ilyen hamar senkibe. Mi? Én már szerelemről beszélek itt? De ilyen nincs. Ez fizikai képtelenség. Nem vagyok belé szerelmes! Nem vagyok belé szerelmes! Nem vagyok belé szerelmes! Áááááááá! 

• Ugye ez most valami vicc? – röhögtek a testvérei. Ezt most csak én nem értem?
• Attól tartok nem! – vigyorgott Harry. – Gratulálunk öcsi!

Most szívatnak engem? Miről beszélnek ezek? … Úr Isten! Úr Isten! Úr Isten! Úr Isten! Belém vésődött. Ez nem lehet igaz. Mért pont én? Nem, nem és nem! Ez velem nem történhet meg. Pont egy farkas. Vááááá. Istenem, miért velem történik ez? Nem vagyok ura szívemnek. Mintha százan ordítanák a fejemben, hogy menj oda hozzá. Neeeeeem! El kell innen mennem. 

• Én… én…  én… – dadogtam, majd elrohantam.
• Hagyd Bella. – nem voltam még olyan messze, hogy ne halljam Tiarát. – Majd én megkeresem.

Anya ezután még mondott valamit, de én már nem értettem. Minél messzebb akartam kerülni innen. El akartam felejteni a most történteket. Megszüntetni ezt az érzést. De nem lehet. Amikor már elég messze értem leültem egy kőre.

Azért bevallom jó dolog szerelmesnek lenni. Mindig is vágyta egy társra. De a fenébe is. Én magányos típus vagyok. Nem való nekem a szerelem. Soha életemben nem csókolóztam még. Sőt, még soha nem voltam szerelmes. És egyáltalán működne egy farkas és egy félvér kapcsolta, Olyanok vagyunk, mint a tűz és víz. Összeférhetetlen.

10 perc múlva hirtelen megéreztem egy farkas illatát. Jesszus! Ugye ez nem Jacob? 

• Nyugi! Csak Tiara vagyok! – hála Istennek! Megijedtem. – Nincs semmi baj Renesmee!
• Nincs a fenéket! – keltem ki magamból.
• Én, megértelek. Tudom, hogy furcsa! – térdelt le elém. – Olyat érzel, amit nem tudsz hova tenni. Össze vagy zavarodva. Nem tudod, mihez kezdj. Úgy érzed, hogy megfulladsz. A szíved azt súgja, menj oda hozzá. Öleld át és ne engedd el soha. És ez az érzés megijeszt. Ezt hívják szerelemnek. Ettől nem tudsz szabadulni. Pedig próbálsz. Legszívesebben világgá mennél. De ne tedd. Ez a legcsodálatosabb érzés a világon. Csak el kell fogadni. Hagyni kell, hogy átjárjon. Ha visszafojtod, akkor csak rosszabb lesz. Hidd el nekem. Tudom, miről beszélek. Nagyjából Jacob is ugyanezt érzi.
• Honnan tudsz te ennyi mindent? – hogyan tudhatja, hogy mit érzek? Teljesen beletrafált.
• Én is ezt éreztem, amikor bevésődtem. Nagyon fura volt. Megijedtem. A bátyáim alig találtak meg az erdőben. Jacob segített rajtam. Nem mutatja, de sokat tud az érzelmekről. Nagyon kedves fiú. Csak néha makacs. Sokban hasonlítotok. Te sem mutatod ki az érzéseidet. Egy civil ember le nem olvasná az arcodról, hogy szerelmes vagy és ijedt. Én egy hétig nem mertem John szeme elé kerülni. Iszonyúan féltem. Már tudott a farkasokról, de akkor is.
• És aztán mi történt? – kíváncsiskodtam. Tényleg érdekelt.
• Mielőtt átváltoztam egy évre elutazott. Amikor visszaért én már 2 hónapja farkas voltam. Már mindent kitűnően megtanultam. Épp az erődbe ücsörögtem egy kövön, amikor valaki hátulról átölelt és fülembe súgta, hogy, „Meg vagy!” John volt az. Én kis híján szívrohamot kaptam. Próbáltam elmenni, de nem engedett el. Kiderült, hogy már rég óta szerelmes volt belém! Jól tettem, hogy nem mentem el. Ez történt 2 éve. Azóta már összeházasodtunk, én pedig egy fél éve felhagytam a farkas élettel. És elárulok neked egy titkot, amit még senki sem tud. Terhes vagyok! Még Johnnak sem mondtam el.
• Gratulálok nektek! – mosolyodtam el. Látszik rajta, hogy nagyon boldog. - Biztos nagyon boldog lehetsz.
• Te is lehetnél ilyen boldog Renesmee. Jacob mellett csak az lehetsz. Mindig lenne hozzád egy jó szava és megvigasztalna. Melletted állna és vigyázna rád. Csak engedned kéne neki. Nem taszítsd majd el magadtól. Ez tényleg szerelem első látásra. Egymásnak lettetek teremtve. Így rendelte le a sors. Ez ellen nem tehetsz semmit. Inkább élvezd ki.
• Lehet, hogy igazad van. – sőt, nem lehet, hanem biztos. – De félek! Túl rég voltam már igazán boldog!
• A saját boldogságod mindig csak saját magadon múlik. – vagy a családodon. – Tudom, hogy mire gondolsz Nessi. Bella mindent elmondott röviden.
• Tessék? – muszáj kiteregetnie az egész életemet?
• Szeret téged! – ja, persze. – Csak a haragod miatt nem veszed észre. Jobb volt így, hogy elment. Az még jobban fájt volna, ha összetört szívvel látod.
• De legalább láttam volna! – suttogtam.
• Ő sem tagadja, hogy hibát követett el. – fogta meg a kezem. – De ez már a múlt. Mindenkinek jár egy esély. Bellának is és Jacobnak is. Tehát visszajössz velem?
• Mi? – még nem vagyok készen rá. – Nem!
• Jacobtól félsz ugye? – naná, hogy tőle. Egy bólintással jeleztem, hogy igen. – Nyugi. Ő is ugyanúgy le van taglózva, mint te. Valószínűleg most bűntudata van, hogy elkergetett.
• De, hát nem miatta mentem el. – az érzéseim miatt. Vele semmi bajom.
• De ő ezt nem tudja. Amíg nem jössz, vissza addig fogja enni a bánat. – van esze az biztos. Kihasználja azt, amit Jacob iránt érzek. Nem is értem, hogy szerethettem bele egy nap alatt. Talán tényleg szerelem első látásra. – Kérlek!
• Na, jó! – álltam fel. – De ez gonosz húzás volt.
• Tudom! – vigyorgott, majd elindultunk. – De ebből is látszik, hogy szereted.

Emberi tempóban mentünk. Az út alatt egy szót se szóltunk egymáshoz. Mindketten elmélyedtünk a gondolatainkban. Vajon mit fogok csinálni, ha megérkeztünk? Tudom, hogy gyerekes dolog, de félek. Félek, hogy nem leszek elég jó neki. Semmi kedvem a többiek előtt leégetni magamat. Biztos Chris is megérkezett már. Gyanítom, hogy minimum egy évtizedig ezzel fog piszkálni. De hát egyszer ezen is túl kell esnem.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy már megérkeztünk. Chris ott állt anya mellett. Harryvel és Billyvel beszélgettek. Valamin nevettek. Viszont én a szememmel más valakit keresetem. Meg is találtam. Egy fa ágán ücsörgött egy kicsit messzebb a többiektől. Csak néz előre a semmiben. Nagyon elgondolkodhatott valamin. A többiek már kiszúrtak minket. Megtorpantam egy pillanatra. Most hogyan tovább? 

• Rajta Nessi. –  suttogta Tiara. – Ne ronts el az életed, csak mert félsz.
• Köszi, Tiara.
• Szólíts csak Tiának. – szorította meg a kezem. – A többieket pedig eltüntetem a színről nyugi. Az öcsédről pedig anyukád fog gondoskodni.
• Tényleg köszönöm Tia! – öleltem meg, majd elindultam a többiek felé.
• Hála Istennek Nessi! – ölelt meg anya. – Már azt hittem eltűntetek.
• Nincs olyan mázlink. – De kedves.
• Én is szeretlek Christopher.
• Jó, hogy megjöttél. – szólt közbe Harry. – Beszélned kéne vele. Teljesen maga alatt van. Nem tudtunk vele mit kezdeni.
• Rendben. – néztem Tiára és elindultam.
• Oké! Tömeg oszolj! – hallott meg a hátam mögött. - Nincs itt semmi látnivaló!
• Te kis diktátor! – ellenkezett Billy, de azért ő is elindult.

Én pedig elindultam a fához.