Volterra lakosai gyönyörű napfényes reggelre ébredtek. A város nem nyüzsgött annyira, mint általában.

A Volturi ülésezett.

Alec szemszöge:

-Meg kéne látogatni a Cullen családot.-szólt Aro.

-Hmm...Jó ötlet!-helyeselt Jane.

-Aro biztosan hallottad már, hogy egy Sarah nevezetű lány költözött hozzájuk.-mondtam.

-Igen, értesültem a hírről. Épp, ezért kell meglátogatnunk őket, hogy hogyan boldogulnak.

-Alec,! Jane! Elmennétek? Félix, majd elkísér.-mondta Marcus.

-Hogyne!-válaszoltunk egyszerre Janenel.

Most kivételesen előre szóltunk, hogy megyünk Forksba. Több óra repülő út után végre megérkeztünk.

Üdvözöltünk mindenkit,és beljebb mentünk a házba. A nappaliban vendégeltek meg minket.

Edward és Carlisle jól elbeszélgettek Janenel. Az én gondolataim máshol jártak, messze a nappalitól de még is egy jól látható helyen Bella és egy tündérszép lány beszélgetett. Valószínű most jöttek le az emeletről. Különös érzésem támadt a lány láttán, biztosan ő Sarah, hisz Renesmee nem lehet.

Sarah a nappali felé nézett és tekintetünk találkozott, enyhén ,alig láthatóan elmosolyodott. Zavarunkban elfordultunk. Később visszafordultam ekkor már elindultak felénk, Sarah Bella fülébe suttogott valamit, Bella meg válaszolt.

-Üdv!-köszönt Bella. Sarah látszólag zavarba jött.

-Üdvözlet, Sarah vagyok.-köszönt és én majdnem összeestem gyönyörű hangjától.

-Szervusz, én meg Alec vagyok.-köszöntem vissza és kezet ráztunk.

Amikor megérintett megszólalt bennem a férfi. Ez szerelem lenne?! Te jó ég...

Edward megfogta a vállamat és hozzám fordult.

-Velem jönnél pár percre?-suttogta a fülembe.

Jaj,ne! Elfelejtettem,hogy Edward gondolatolvasó.

-Persze.-vágtam rá végül.

Edward kivezetett a szabadba.

-Figyelj, nyugi megőrzőm a titkod. Sőt, ha akarod támogatlak.-mondta.

Teljesen zavarba jöttem. „Alec légy férfi!”-mondtam magamban.

-Köszönöm, de nem szükséges.-mondtam válasz ként.

-Amúgy, tetszel neki!- súgta.

-Miért csinálod ezt?-kérdeztem.

-Alec, kivagyok én hogy a szerelem útjába álljak?!

-Jó, de ez annyira érdekes. Egyáltalán miért hívtál ki?

-Csak, azért,hogy vigyázz! Eléggé új neki ez a világ. Igaz, hogy eléggé jó felfogású, és már eddig is sok mindent tudott a vámpírokról, de tőletek fél. Mondtuk neki, hogy nem kell aggódnia, sőt, eléggé nyugodtan üdvözölt. De ez csak látszat! Teljesen megvan ijedve. Félre ne érts! Nem beszéltünk be neki semmit. Csak ti emberekkel táplálkoztok, és tudja is hogy nem bántjátok hisz ú már nem ember, csak szerinte nagyon barbárok vagytok.

-Rendben. Felfogtam!

-Helyes!

Edward figyelmeztetése után visszamentünk a házba.

Jane még mindig beszélgetett Carlisleval , de Esme is csatlakozott. Felmentem az emeletre Edward    

a konyha felé indult, Jasperhez. Meghallottam azt a mesés hangot. Sarah hangja. Bellával egy szobában voltak , aminek az ajtaja nyitva volt. Nem néztem be az ajtón, csak hallgatóztam:

-Bella, eléggé csendes ez a....kis is Alec? Így nevezted?-kérdezte Sarah.

-Igen, Alec. Hát nem egy beszédes személy.

-És...szerinted tetszek neki?

-Tessék? Csak nem?!-kérdezte Bella meglepődve.

-Nem,nem! Dehogy...-jelentette ki zavarodottan Sarah- csak nagyon nézett.

-Ah-ha...hát persze... Hát ezt Edwardtól kellene megkérdezned.

-A Volturi tagjaival lehet normálisan beszélgetni? Már,mint..izé..hogy mondjam?!

-Teljesen értelek. Persze, hogy lehet velük beszélni. Csak ne hallgatóznának!

-Mi van?-kérdezte Sarah.

Francba! Lebuktam...

Teljesen kinyílt az ajtó.

-Miben segíthetek?-kérdezte Bella.

-Jaj! Sajnálom! Tényleg bocsánat! Nem akartam...te nem hallgatóztál volna?? Vagyis...tényleg sajnálom...el is megyek!

Elindultam ,de Bella elkapta a köpenyegem egy részét.

-Biztos, hogy nem akarsz valakivel beszélgetni?-súgta a fülembe.

-Nem...

Elindultam a 2. emeletre ,ahol Jane és az én vendégszobám volt. 1 napig maradunk...csak tudnám minek...semmi esélyem nincs ,hogy Sarah-val beszélhessek! Fél tőlem.

Sarah szemszöge:

Alec, Alec ALEC! Csak ez jár az eszemben. Nem beszélgettünk. De annyira szimpatikus!

Este elmentem sétálni az erdőbe. Üldözési mániám van. Úgy érzem, hogy valaki követ.

Akár hányszor hátrafordultam senki se volt mögöttem.

10 perc barangolás után feladtam. Megálltam és eljátszottam a hülyét:

-Na jó! Bárki is vagy gyere elő!-szuper, tuti hülye vagyok!

Valaki leugrott egy fáról. Alec?! Hallucinálok...Ha-ha óriási!

-Bocsánat, erre nincs mentség.

Igen ő Alec.

-Miért követtél?

-Csak beszélgetni akarok...-mondta.

-De szólhattál volna!

-Még egyszer bocsi!

Leültem egy fa tövébe.

-Jó beszélgessünk!

Leült mellém és a szemembe nézett.

-Hogy is kerültél a Cullen családhoz?-kérdezte Alec.

-A barátom 2 évig titkolta, hogy vámpír, máig nem értem, hogy csinálta. Aztán a sulibálon egy szempillantás alatt több mérföldnyire kerültem a báltól. Justin vitt el oda...valahova Forks erdőibe. Hihetetlen gyors volt. Átakart változtatni akaratom ellenére. Aztán jöttek Belláék...de sajnos túl későn. Persze megölték. Állítólag, azért, mert már így is túl sok embert őlt meg Forks-ban, hogy

legyen ereje átváltoztatni.

-Értem. És te félsz tőlünk?

-Miért félnék? Honnan veszed ezt?-válaszoltam zavarodottan.

Persze a Volturi-tól nagyon féltem. Ijesztőek, de nagyon. Főleg az a Jane pedig ő rajta kívül sokan vannak még.

Ez után kínos csent következett.

-Miről is akartál annyira beszélgetni?-kérdeztem.

-Nem tudom, szeretem a hangod.-vágta rá.

Kérdőn néztem rá. Elfordította a tekintetét rólam. Zavarba jött. Szerintem a szerelmünk kölcsönös.

Hangosan felsóhajtottam, hogy felhívjam a figyelmet magamra. Észrevett, és felém fordult.

Ha szívem dobogna valószínű egy doboz nyugtatót kellene most bevennem, annyira izgatott vagyok. Megfogta az egyik kezemet. Mind a ketten megborzongtunk.

Nem mertem a szemébe nézni. Zavart ez a csend, sőt, irritált! Mindig is beszédes voltam, de most...

„KEZDJÜNK MÁR VALAMIT!!”-üvöltöttem magamban. Legszívesebben elfutnék.

Futás helyet felálltam és odébb sétáltam. Alec persze követett.

-Sarah!-oly tisztán ejtette ki a nevemet...Élettelen szívembe vésődött.

Megfordultam, alig pár centire volt az arca az enyémtől.

-Nem akarlak zaklatni,ha zavar a jelenlétem akkor küldj el, csak tudd hogy...-mondta, de megszakadt.

-Mit tudjak?-kérdeztem.

-Lehet, hogy alig ismerlek, de szerelmes vagyok. Hihetetlen, hogy létezik szerelem első látásra.-suttogta a fülembe.

-Kölcsönös.-motyogtam.

-Tessék?

Elfordultam volna, de Alec két kezével megfogta az arcomat, és a szemembe nézett. Vörös szeme valósággal égette az enyémet.

-Ne légy zavarban.-mondta.

Lehunytam a szemem.  Alec kihasználta az alkalmat is közelebb hajolt, nem láttam,éreztem.

Arcát az enyémre tapasztotta. Egyre sebesebben vettem a levegőt.  Fulladoztam, pedig nincs is szükségem levegőre...Vámpír vagyok! De lelkileg gyenge.

Alec kihúzta magát, sokkal magasabb volt nálam, mint gondoltam. Lábujjhegyre álltam, látva erőlködésemet, segített, hogy az arcunk egy vonalban legyen, könnyedén felemelt a derekamnál fogva. Lehunyta a szemét és közelebb húzott magához. Nem habozott tovább, ajkát az enyémre tette. Egyikünk se vett levegőt.

Ezt az érzést sehogy se lehet megfogalmazni. Lehetetlen!

A csók után semmi erőm nem maradt. Ez természetes, hogy én ennyire gyenge vagyok?

Alec tartott meg.

Miután hazaértünk -kézen fogva- teljesen megfeledkeztünk magunkról, és amikor betoppantunk a házba Jane állt előttünk -hozzáteszem még mindig kézen fogva. Azonnal elengedtem Alec kezét és eltűntem. Nem mentem messzire, csak épp annyira, hogy Jane ne vegyen észre. Carlisle szerint a lopakodás az én különleges képességem, mert van amikor csak úgy eltűnök, nem szó szerint hanem láthatatlan leszek, szerencsés vagyok, mert nekem hamar kialakult a képességem. Hát kihasználom. Megpróbáltam kihallgatni egy beszélgetést:

-Alec! Mit jelentsen ez?-kérdezte Jane.

-Most meg mi bajod van? Neked már van férjed! Nekem meg ő a szerelmem! Mi baj van ezzel?-csattant ki Alec.

-Semmi. Csak arra kérlek, hogy ne felejsd el ki vagy! Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad! Mi előtt megkérdezed miért, azért, mert holnap megyünk vissza Volterrába, és nem túl gyakran fogod látni!

-Rendben van.

***

Eljött a búcsúzás ideje, a tegnapi beszélgetés Alec és Jane között  lyukat vájt a mellkasomba.

Volt még egy prívát beszélgetésünk:

-Nem foglak elhagyni!-ígérte Alec.

-Alig ismerlek!-zokogtam könnyek nélkül.

-Tudom, én is alig ismerlek téged. De majd küldök levelet, vagy telefonon beszélünk.

-Oké...-ennyit bírtam kinyögni.

Átölelt és adott még egy utolsó csókot.

-Szeretlek.-mondta.

-Én is téged!

-Szia!-mondta és adott még egy csókot a homlokomra, aztán elment.

-Szia! -suttogtam.