|
A boldogság csúcsán
Azt hiszem már éjfél körül is lehetett, mikor megláttam a holdat, amely gyönyörűen megvilágította szerelmem és az én arcomat. Csillogtunk mindketten, majd szerelmem olyan lágyan nézett rám, hogy azt hittem elolvadok.
- Mi az? Van rajtam valami? Igaz, hogy a ruhám nem éppen a legtökéletesebb. Tudod az oroszlán kissé, letépte rólam, de úgy veszem észre, hogy nem azt nézed. – kuncogtam.
Azt hiszem már éjfél körül is lehetett, mikor megláttam a holdat, amely gyönyörűen megvilágította szerelmem és az én arcomat. Csillogtunk mindketten, majd szerelmem olyan lágyan nézett rám, hogy azt hittem elolvadok.
- Mi az? Van rajtam valami? Igaz, hogy a ruhám nem éppen a legtökéletesebb. Tudod az oroszlán kissé, letépte rólam, de úgy veszem észre, hogy nem azt nézed. – kuncogtam.
- Olyan gyönyörű vagy! – suttogta halkan. Lehajtottam a fejem, ha tudtam volna biztos elpirultam, volna, de mivel nem tudtam, így csak annyit tehettem, hogy a földet kezdtem kémlelni.
- Szerintem ideje haza mennünk. Már várnak otthon. – mondta Mark.
- Ezt, honnan tudod? – kérdeztem.
- A gondolataikból. Nagyon el lehettél foglalva, ha nem hallottad. – kuncogott. – Nem is értem, hogy miért? – mondta tettetett csodálkozással.
- Hát azt hiszem valaki elterelte a figyelmemet. – kuncogtam.
- Lehetséges. – mondta, majd felállt a földről és engem is felsegített. Kézen fogva futottunk a Marlow család házáig. Aztán beléptünk a házba és mindenkinek hatalmas mosoly ült ki az arcára, mikor megláttak minket kézen fogva. Sosem szerettem a felhajtást, így lehajtottam a fejem, és inkább nem is néztem fel.
- Mary! Hahó! Itt vagy? – kérdezte Sarah. Felnéztem rá, és hirtelen nem kettő, hanem négy szempárral találkoztam. Sarah mögött Beno állt, és szorosan fogta a derekát. Rá mosolyogtam, majd közelebb húzódtam Markhoz.
- Szuper, szuper, szuper! – ujjongott Ashley és Jackson nyakába ugrott. Mindenki elnevette magát, majd ikrem megfogta a kezem.
- Olyan boldog vagyok! El sem hiszem, hogy ilyen történt velünk. Te is megtaláltad Markot, ahogy én Benot. El sem hiszem! Beno olyan kedves és gyengéd. És olyan édes volt, mikor bevallotta, hogy szeret. – kuncogott Sarah.
- Ugyan ezt mondhatnám én is. Markot nagyon szeretem, és azt mondta, hogy ha a közelemben van olyan, mintha a rég halott szíve újból dobogna. Annyira édes, és erre nem találok szavakat. Iszonyatosan boldog vagyok! – mosolyodtam el. Sarah végig simította Beno karját, mire a fiú elengedte. Ugyan ezt csináltam, én is Markkal, mire egy kicsit távolabb állt. Sarah a nyakamba borult, és ha tudott volna most zokogott, volna. Mikor elengedett Beno egyből a karjaiba zárta, és megpuszilta az arcát. Mark is közelebb lépett hozzám és a derekam köré csavarta karjait, majd a kanapéhoz húzott. Mikor le akartam ülni, nem a puha párnákra érkeztem, hanem szerelmem ölébe. Rám mosolygott csibészesen, mire én vállára hajtottam a fejemet.
- Ezek szerint, szeretnétek egy külön életet élni? – kérdezte Poppy. Látszott rajta, hogy nagyon is boldog, de a hangja elárulta, hogy igenis kicsit szomorú ezért.
- Természetesen erre is találtunk megoldást! – mosolygott Elizabeth. Mindenki ráemelte tekintetét és csendben figyelt. – Na szóval, úgy döntöttünk, hogy mivel, ha már úgy nézzük egy család, vagyunk. Szóval mi lenne, ha ideköltöznétek? – fordul Elizabeth szüleim felé. Azt hittem elájulok. Ez most komoly? Úristen! Minden rossz, ami eddig történt velünk elpárolgott. Csak boldogság volt körülöttem. Legelőször Sarah találta meg a hangját, mint mindig.
- Úristen! Ez most komoly? Szerintem álmodok. Mindjárt fel kelek és ismét az árvaházban találom magamat. De nem tudom felfogni ezt az egészet. – hitetlenkedett, majd még közelebb vonta magához Benot. A fiú erre elmosolyodott, majd szembefordult ikremmel.
- Biztos vagy abban, hogy álmodsz? – kérdezte. – Lássuk csak, hogy lehetne elűzni, ezt a rossz gondolatot? Meg van! – mondta, majd megcsókolta Saraht. Elmosolyodtam. Miután elszakadtak egymástól, Armand szólalt meg.
- Nos, nem is tudom! Hiszen még csak egy napja ismerjük egymást, de máris úgy viselkedünk, mint egy család. Én egyedül nem dönthetek! Mindenki véleményére kíváncsi vagyok, hogy fogadná, ha ide költözne, egy hat fős családhoz, még plusz négy fő. – mondta Armand.
- Mi természetesen boldogan fogadnánk, az új családtagokat! – mondta Marius, és Elizabeth is hevesen bólogatott.
- Jaj, hát persze, hogy boldogan! Legalább lesz két húgom, és nem én leszek a legfiatalabb. Ja, és igen végre lesz kivel elmennem vásárolni. – ujjongott Ashley.
- Én is határozottan örülnék neki! – mosolygott Jackson.
- Ugye minket, négyünket nem akartok megkérdezni? – kérdezte Beno. Halkan kuncogtam, ahogy ikrem is.
- Akkor ide költözünk? – néztem könyörgően szüleim szemébe.
- Igen! – jelentették ki. – Viszont akkor lesz egy kis idő, míg áthurcolkodunk. Ismét költözünk. – mosolygott Poppy.
- Azzal nem kell foglalkoznod. Gyorsan elintézzük. – mondta szerelmem, amit nem értettem, így furcsán néztem rá.
- Mark, ezzel azt akarta mondani, hogy akár futva is cipelhetnénk a dobozokat, de felesleges, mert van három Jeep a garázsunkban, amit Beno, Mark és Jackson nagyon is szeretnek vezetni, főleg az erdőn keresztül. – kuncogott Ashley, de a szemeit forgatta.
- Hány kocsitok van? – kérdeztem csodálkozva.
- Hát, ugye a három Jeep, Jackson Volvója, Beno Ford terepjárója, Ashley Porsche-ja, Marius Mercédesze, Elizabeth BMW-je, és nekem az Aston Martin. Pontosan kilenc. – mondta Mark, majd megrántotta a vállát.
- Neked is Porsched van? – kérdeztem nővérem felé fordulva.
- Igen! Mért nektek is? – kérdezte Ashley.
- Aha. Sarahnak piros, míg nekem fekete. – válaszoltam.
- Nekem kanárisárga! Megnézitek? – kérdezte és már fel is ugrott.
- Persze! – mondtuk egyszerre ikremmel, majd fel akartam állni, de nem tudtam, mert vaskarmok láncolták körbe a derekamat.
- Nyugi már! Nem fogom elrabolni. Hamarosan visszakapod. Sőt tudod mit? A garázsba jöhettek velünk, de aztán irány a házuk és elhozzuk a legfontosabbnak érzett dolgokat. Elfogadható ez így? – kérdezte Ashley.
- Igen! Így már sokkal jobban tetszik. – mondta szerelmem, majd elengedett, hogy fel tudjak állni, majd ő is felállt és összekulcsolta ujjainkat. Kimentünk a garázsba, és kicsit megijedtem a három hatalmas Jeep állt legelöl és jó nagyok voltak.
- Ki találom! Jacksoné a zöld, Benoé a piros, és tiéd a fekete? – kérdeztem Markot.
- Nagyon jó! – mosolyodott el. Aztán tovább néztem. Ott állt az összes kocsi. A kanárisárga Porsche, a kék Ford, az ezüst Mercédesz és Volvo, a fehér BMW, és a fekete Aston Martin.
- Nagyon szép kocsik! – mondtam határozottan.
- Köszönjük! Most már a tiétek is! – mosolygott Marius.
- Hát… köszönjük, de nekünk is van! Most jut eszembe. A kocsiknak biztos van helyük, de lesz hely a szobákban is? – kérdezte aggódva Sarah.
- Kicsim! Szerinted egy négy emeletes ház, nem elég nekünk? – kérdezte Beno, Sarahtól.
- Ömm… de biztos! – mondta. Elkuncogtam magam, de csak halkan.
- Megnézhetem a szobádat? – kérdeztem Marktól.
- Igen, de most már nem csak ez én szobám, szóval megnézheted a szobánkat. – mosolygott csibészesen.
- Azt hiszem, így jobban is tetszik. – motyogtam az ingjébe. Felsétáltunk a második emeletre és benyitottunk Mark szobájába. Hatalmas volt és gyönyörű. Az egyik oldala üvegfal volt, ami nagyon is tetszett, ugyan is, fantasztikus kilátás volt. Egy hatalmas franciaágy is volt, és egy kanapé is. Az egyik szekrény szinte csak zene CD- kel volt tele. Aztán megláttam a gardróbot és bementem. Kicsit csodálkoztam, ugyanis két sor vezetett végig, és jó hosszú volt. De csak az egyik oldala volt megpakolva, de nem zavart még tetszett is, hogy lesz elég hely a ruháimnak. Szerelmem megfogta a kezemet és kihúzott a folyosóra. Olyan hosszú volt, majdnem, mint egy utca. A szobánktól jobbra volt a fürdőszoba és még egy szoba, amit nem tudtam hova tenni.
- Ez milyen szoba? – kérdeztem. Rám mosolygott, majd benyitott a szobába. Egy gyönyörű zongora állt a szoba közepén.
- Te tudsz zongorázni? – kérdeztem. Imádtam hallgatni a zongora hangját. Megnyugtató volt és kellemes.
- Igen, én játszok csak a családból. Persze próbáltam mindenkit megtanítani, de nem nagyon érdekelte őket. Mért te tudsz? – kérdezte szerelmem.
- Sajnos, nem! Pedig imádom a hangját. Kellemes és nyugodt. Örülök, hogy te tudsz. Ugye játszol majd rajta nekem? – kérdeztem.
- Ez csak természetes. Neked bármit szerelmem. Sőt, tudod mit, megtanítalak. – mondta, majd válaszra se méltatva lehajolt, hogy megcsókoljon. Nem volt sokkal magasabb, mint én, de azért volt különbség. Miután elszakadtunk, arra lettem figyelmes, hogy a nappaliban vagyunk és már a fekete Jeepnél, állok, hogy elindulhassunk a ház felé, végre összepakolni, és újra költözni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
