|
Egy újabb iskola
Köszönöm. – ziháltam. Felkuncogott, majd még mindig kézen fogva bementünk az első órára, ami biológia volt. Szerettem ezt a tárgyat, jó is voltam belőle és érdekelt is. Mikor beértünk a terembe az összes tekintet ránk szegeződött, amit nagyon is utáltam. A lányok elolvadtak a fiúk látványától, ami nem nagyon tetszett Sarahnak, Ashnek, de nekem kifejezetten nem. Leültünk a legtávolabbi padba. Elénk Sarah és Beno, mellénk pedig Ashley és Jackson ült. Egy darabig csak firkálgattam a füzetemben, mikor meghallottam egy lány gondolatait.
Köszönöm. – ziháltam. Felkuncogott, majd még mindig kézen fogva bementünk az első órára, ami biológia volt. Szerettem ezt a tárgyat, jó is voltam belőle és érdekelt is. Mikor beértünk a terembe az összes tekintet ránk szegeződött, amit nagyon is utáltam. A lányok elolvadtak a fiúk látványától, ami nem nagyon tetszett Sarahnak, Ashnek, de nekem kifejezetten nem. Leültünk a legtávolabbi padba. Elénk Sarah és Beno, mellénk pedig Ashley és Jackson ült. Egy darabig csak firkálgattam a füzetemben, mikor meghallottam egy lány gondolatait.
Úristen! Mark. Mark. Mark. Mark. Szeretlek! Annyira olyan, mint egy… na jó erre nincsen szó. Meg kell szereznem magamnak. Könnyű lesz, csinos vagyok és nem mellesleg az iskola legnépszerűbb csaja is. Amy és Mark! Nem is hangzik rosszul. Bár nem tudom, hogy az a lány, aki mellette ül, a testvére vagy a barátnője, de mindegy is. Ki ez mellettem? – gondolkodott el. A mellkasomból egy halk morgás tört fel, ami ember fülnek hallhatatlan, de testvéreim meghallották. Megráztam a fejem, ezzel intve, hogy nincs semmi bajom. Furcsán néztek rám, de visszafordultak a tanár felé.
Jól vagy? – kérdezte halkan szerelmem. Bólintottam, majd láttam, ahogy Amy felénk néz, és gyorsan elkaptam Mark kezét, és összekulcsoltam az ujjainkat. A lány olyan dühösen nézett rám, hogy azt hittem fel fal a szemével. Aztán elkezdett megint ábrándozni.
Nem értem. Az előbb még azt hittem, hogy a testvére, most meg… egymás kezét fogják, és olyan szerelmesen néznek egymásra. Nem értem. De hát, nem baj! Majd óra után megszólítom, biztos nem bánja majd, ha csak köszönök neki. – derültek fel egyből a gondolatai. Jobban megszorítottam szerelmem kezét, hogy tudja egy perc és letépem annak a lánynak a fejét. Kiszedte a kezét, kezem alól és a combomra csúsztatta. Rám mosolygott és elkezdett simogatni. Visszamosolyogtam, majd sajnos meghallottam, hogy a tanár engem fog nyaggatni.
Mary Wood! Látom, nem figyel az órán, kisasszony! – szidott le. Az osztályból mindenki rám nézett.
Nos, tanár úr, biztos ön ebben? – kérdeztem gúnyosan.
Igen! Ha így lenne, meg tudnád mondani, hogy mennyi egy farkas átlag testhőmérséklete? – kérdezte. Kezdtem lenyugodni, így mosolyogva válaszoltam.
Tudja tanár úr! Ennél könnyebb kérdést fel se tehetett volna nekem, ugyanis az egyik kedvenc állatomról van szó. Egy farkas testhőmérséklete? Nos, attól függ! Ha erdei farkasról beszélünk, nekik általában 30 és 40 °C, de ha vérfarkasról beszélünk, akkor akár 40 és 50 °C is lehet. – válaszoltam a kérdésére. Kikerekedett szemekkel nézett rám mindenki, de még testvéreim is, kivéve Sarah, aki velem együtt kuncogott.
Mary! Honnan tudsz ilyen sokat? – kérdezte még mindig kábultan a tanár.
Szoktam olvasni, és a farkasok élete mindig is érdekelt. – rántottam meg a vállam.
Akkor sajnálom. – mondta.
Semmi gond! – mosolyogtam. Ekkor kicsöngettek és mindenki kiment a teremből. A folyosón Amyvel találkoztunk.
Sziasztok! – köszönt.
Hali. – mondta Sarah és Ash. A fiúk pedig biccentettek. Én csak közelebb léptem Markhoz és megfogtam a kezét. Rám nézett, majd lehajtotta a fejét.
Nos, mit szeretnél? – kérdezte Jackson.
Ömm… én csak, gondoltam körbevezetlek titeket a suliba. – motyogta.
Kösz, de felesleges. Megoldjuk. – mondtam. A többiek kicsit furán néztek rám, de bólintottak. Amy rám nézett és a szemeiből kiolvastam a tiszta gyűlöletet.
Hát, jó! Akkor majd látjuk még egymást! – mondta, majd rámosolygott szerelmemre, és besétált a fizika terembe.
Miért voltál olyan undok vele? – kérdezte Ash. – Olyan aranyosnak látszott és jó lett volna, ha körbevezet a suliban. – mondta.
Na figyelj! Tudod én hallom a gondolatokat. – mondtam kicsit halkabban. – És ez a lány nem éppen körbevezetni akart minket, csak megszerezni Markot. Tudod nekem ez nem nagyon tetszett és… na, jó mindegy. Én szeretem Markot, és nem akarom, hogy ez a lány rátegye a mancsait. – mondtam határozottan, majd a nyakánál átöleltem szerelmemet. – Ne haragudj, Ash! Nem akartam veled kiabálni, csak az órán alig bírtam nem az ő gondolataira figyelni, mintha üvöltene. – motyogtam.
Semmi baj! Megértelek. Én is ilyen vagyok. – nevetett csilingelően. Sarah is és én is vele nevettünk.
Tudod szívem! Tetszik, mikor féltékenykedsz. – nevetett Mark. Megütöttem a mellkasát, mire hangosabban kezdett nevetni, amihez a bátyáim is csatlakoztak. A többi óra hamar eltelt ebédig, így már a menzára igyekeztem, ahol a többiek vártak már. A folyosón siettem, mikor hirtelen öt magas fiú állta el az utamat.
Szia Cica! Nincs kedved velünk tartani? – kérdezte az egyik.
Bocsi a barátom már vár! – mondtam, majd indultam volna, de 3 előttem állt. Könnyen elbántam volna velünk, de abból még baj is lehetne.
Ne siess! Gyere velünk, és akkor nem esik bántódásod. – nevetett egy másik.
Hagyjatok békén! Mégis mit akartok tőlem. – kérdeztem most már idegesen. De nem tudtak válaszolni.
Mary! – hallottam meg a nevemet. A hang tulajdonosát egyből megismertem, és fellélegeztem. Nem sok kellett ahhoz, hogy letépjem a fejüket. A „fogva tartóim” megfordultak és szembe találták magukat, Markkal és bátyáimmal. Oda szökkentem szerelmem mellé, majd egy puszit nyomtam a szájára. Már éppen a fiúkra akart támadni, de megfogtam a karját.
Hagyjad! Nem éri meg! Kérlek! – könyörögtem neki, majd húzni kezdtem. Az izmai még mindig feszültek voltak, de kicsit engedett.
Ha még egyszer a barátnőm körül látlak titeket, nem leszek ilyen elnéző! – fenyegette meg a fiúkat, majd kézen fogva kimentünk az ebédlőbe. Leültünk a számunkra kijelölt asztalra, majd a lányok egyből kérdezősködni kezdtek.
Jól vagy? Mi történt? Mit akartak? – záporoztak kérdéseik.
Nincs semmi baj! Csak beszélgetni akartak. – mondtam. Mark felmordult mellettem.
Beszélgetni? – kérdezte gúnyosan.
Kérlek, nyugodj meg! Nem történt semmi. – simítottam végig a karján. – És még te mondod, hogy én vagyok féltékeny. – próbáltam felvidítani. Elmosolyodott, de a szemei még mindig feketék voltak.
Mi a baj? – kérdeztem.
Nos, lehet, hogy te másra figyeltél, de én hallottam a gondolataikat. És nem éppen „beszélgetni” akartak. – mondta szomorúan.
Értem. – lettem én is szomorú. Elöntöttek az emlékek. Sarahnak nem kellett gondolatolvasás, ahhoz, hogy tudja, mire emlékeztem vissza. Megfogta a kezem, de most nem azért, mert beszélgetni akart, hanem, hogy éreztesse velem, hogy itt van velem, és nem hagy el. Rá mosolyogtam, majd szerelmem furcsán nézett ránk.
Mért érzem azt, hogy titkoltok valamit? – kérdezte.
Majd otthon elmesélem, most menjünk órára. – mondtam, majd elmentünk matekra. A többi óra gyorsan eltelt, így már hazafelé száguldottunk a kocsiban. Beálltunk a kocsikkal a garázsba, majd a házba sétáltunk.
Sziasztok! Milyen napotok volt? – kérdezte Poppy és Elizabeth.
Nos, érdekes! Mary gúnyolódott a biológia tanárral, féltékenykedett egy lányra, majd elkapta öt fiú, de nem történt semmi baja, mint ahogy láthatjátok. Aztán Mark is ideges lett, de amúgy semmi különös nem történt, unalmas volt. – mesélte Beno. Szinte az egész napunkat elmesélte, persze a lényeget nem felejtette ki. Sarah halkan kuncogott, ami nekem nem tetszett.
Mit csináltál? Mi történt? Jól vagytok? – kérdezte Armand.
Csak a tanár azt mondta, hogy nem figyel az órán, pedig meg tudta adni a választ a kérdésére. Aztán azért volt féltékeny, mert egy lány Amynek a gondolatai kicsit elkalandoztak, hogy mennyire oda van Markért, és ez Marynek nem nagyon tetszett. Aztán a folyosón elkapta öt fiú és el akartak „beszélgetni” vele, de nem történt semmi, mivel Mark, Jackson és én megmentettük. – nevetett Beno.
Értem! Még jó, hogy ott voltatok fiúk. Jól vagy, kincsem? – kérdezte Poppy.
Persze, anyu! – mosolyogtam rá.
Akkor mért látok a szemeidben szomorúságot? – kérdezte Elizabeth.
Ezt én is kérdezhetném, de pontosabban fogalmazok. Mért vagy szomorú? És ne mond, hogy semmi bajod, mert érzem és látom is. – mutatott felém Jackson. Lehajtottam a fejem, majd leültem a kanapéra. Sarah gyorsan mellém ült és megfogta a kezem.
Elmondod? – kérdezte. Bólintottam.
Rendben! Itt vagyok melletted! Ne felejtsd! – mosolygott rám. Visszamosolyogtam, majd sóhajtottam egyet és elkezdtem mesélni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
