Hivatalosan is azt mondhatom, hogy én vagyok Isabella Cullen a világ legboldogabb embernek látszott Vámpírja! Itt van nekem életem szerelme Edward Cullen a férjem, a világ legszebb angyala az én lányom és a családom: Alice Cullen a legjobb barátnőm, Rosalie Hale akivel szerencsére most már jóban vagyok, Jasper Hale, Emmett Cullen, és a fogadott szüleim Esme és Carlisle Cullen! Most itt vagyok a legszebb házban, ahol valaha lehettem, a nappaliban ülve a szeretteim körében. A gondolataimból Alice zökkentett ki:

- Három nap múlva karácsony és szeretném, ha ezt szépen meg ünnepelnénk! – mondta csilingelő  hangon, amit mindannyian szerettünk!

Persze mindenki nagyon szeretné, ha megünnepelnénk! Hisz nekem is ez az első karácsonyom vámpírként és igazából kíváncsi leszek, hogy milyen a hó most új életemben, mert hát, hogy is mondjam nem igazán, szerettem előzőleg a havat, semmilyen hideg nedves dolgot nem!

Kislányom ütögette meg a karomat, (de ez inkább simogatásnak éreztem) és kérlelő boci szemekkel nézett rám.

·     Anyu, Jacobot is meghívhatjuk? – kérdezte még mindig boci szemekkel. Az én kis angyalomnak soha nem tudtam nemet mondani, ezért miután megsimogattam Renesmee arcát felnéztem a többiekre. Akik nem igazán örültek a dolognak. Kislányomat felvittem a szobánkba és próbáltam elaltatni, nem nagy sikerrel. Ekkor éreztem meg két simogató kezet a derekamon. Edward volt az és bele súgta a fülembe, a többiek már várnak, hogy tovább folytassuk a beszélgetést. Ekkor meg hallottam Emmett hangos kiabálását:

·     Hogyha nem jöttök le 2 percen belül esküszöm, lerángatlak titeket. Ezen mindhárman felnevettünk. Edward eközben már dúdolta Renesmee altatóját, amitől kislányom pár percen belül mély álomba merült. Nem is kételkedtem benne, hisz mikor én is ember voltam Edward dúdolásától 3 percen belül már aludtam is. Csendben kimentünk a szobából és leszaladtunk a napaliba ahol mindenki kérdő szemekkel figyelt minket, hogy most mi lesz Jacobbal?

·     Én igazából nem értem miért ne lehetne Jacobot is meghívni, hisz Renesmee szereti és Jacob is, szereti őt és egyébként mi bajotok, van vele? - mondtam kérdőn.

·     Á, semmi Bella csak annyi, hogy ő egy korcs, és mint tudod te is, nem éppen vagyunk a farkasokkal jóban, és akkor még enyhén fogalmaztam! – mondta Emmett egy kicsit ingerülten.

·     Ez igaz Bella hidd el mi csak jót, akarunk, emlékezz mi volt mikor Jacob eljött Renesmeet meglátogatni! – mondta Esme kicsit szomorúan. Hát igen az egy kicsit durva volt Jacobtól. Meglátott minket Edwardal kézen fogva lejönni a lépcsőn, ott mindenki előtt átváltozott farkassá és csak úgy ok nélkül neki rontott Edwardnak. De szerencsére nem esett baja szerelmemnek. Ez 2 hete volt, azóta Jacob nem jött át hozzánk.

·     Engem nem kell erről meggyőznötök, majd Renesmeet kell megnyugtatnotok, hogy az a személy, akit nagyon szeret, nem lehet itt velünk, amikor ünnepelünk - mondtam egy kicsit én is szomorúan. Nem lesz könnyű a lányomat majd helyre tenni, hisz biztos, hogy boldogtalan lesz.

·     Én Bellával értek egyet, hisz milyen lenne, már mondjuk Emmett neked Rosalie nélkül ünnepelni bármit is, vagy Edward neked Bella nélkül? – mondta Alice és ennek én nagyon örültem neki képtelenség nemet mondani!

·     Hát, én nem lennék önmagam Bella nélkül! - mondta Edward, majd belenézett szemeimben és vadul megcsókolt. Amikor megcsókol soha nem, törődtem semmivel, mert akkor azt sem tudtam, hol vagyok, csak az, számított, hogy szeretem és, hogy Ő is szeret engem!

·     Hát jó ezt majd holnap megbeszéljük még, most mindenki mennyen a dolgára! – hallottam Carlisle hangját. Emmett hangos nevetésbe tört ki és senki sem értette min nevet ennyire, csak Edward, miután kiolvasta Emmett gondolatait és ekkor már ő is nevetett.

·     Ha-ha, hát ez nagyon klassz, mindenkinek éj fekete a szeme még neked is Carlisle, pedig ez ritka jobb, ha elmegyünk mind vadászni! – és már indultak volna is az ajtó felé mikor meg szólaltam:

·     Mi lesz Renesmeevel? – mondtam ijedten. Nem akartam semmi áron itt hagyni a kislányomat! Ekkor hallottam fentről mocorgását és, hogy felébredt. Ekkor mindenki halk kuncogásba tört ki. Gyorsan felszaladtam a kis drágámhoz és reméltem jól aludt! Mikor láttam, hogy mosolyog tudtam, hogy igazam volt. Kivettem az ágyból átöltöztettem és szaladtam le vele a többiekhez! Mikor leértünk Rosalie már szaladt is oda és megkérdezte, hogy megfésülheti-e Renesmee haját. Renesmee mindig szerette, ha nagynénje meg csinálja, a haját és cserébe ő is mindig, megfésülhette Rosalie haját. Tudtam, hogy kislányom boldoggá tesz, nem csak Edwardot és Engem, de az egész családot is. Renesmee mikor meghallotta a kérdést már ment is Rosaliehoz és az ölébe ült. Ekkor Emmett megjátszva, hogy megtámadja Renesmeet, annyira szomjas elkezdett lányomhoz közelíteni. Én már éppen meg akartam szólalni mikor, lányom megelőzött. Kimászott Rosalie öléből, amin kicsit meglepődtünk és nagybátyja nyakába ugrott:

·     Ha meg akarsz enni, akkor kicsit erőltesd meg magad, mert én erősebb vagyok nálad – mondta kislányom hangosan csilingelően nevetve. Ekkor már mindenki nevetett.

·     Hogy te nálam erősebb! Ha-ha ez nagyon vicces - mondta Emmett nevetve – Ha olyan erős vagy akkor mutasd is meg! Most, Te, Én, Szkander, Ebédlőasztal!

·     Benne vagyok - mondta Renesmee, amin Emmett kicsit meglepődött. Mindenki az asztal köré gyűlt és persze Renesmeenek szurkolt! Kislányom mikor megfogta Emmett kezét, hirtelen nagyot reccsent a keze. Kicsit megijedtem, de Edward megfogta a kezem, hogy ne aggódjak, mert nincs semmi baja. Emm mikor ezt látta érdekes módon a többi menetet hagyta, hogy lányom nyerje, ezen, kicsit meglepődtem, ahogy mindenki. Kislányom körbe táncolta nevetve a nappalit mikor másodjára is lenyomta nagybátyja kezét.

·     Akkor most győz le engem futásban kicsim – mondta Edward lányunknak. Renesmee kicsit gondolkodott:

·     Rendben! Mi a tét? – incselkedett apjával.

·     Tét is van? Emmettnél mért nem volt? – kérdezte érdeklődve szerelmem.

·     Emmettnél bizonyítottam, hogy erősebb vagyok nála. – mondta kis Angyalom mosolyogva.

·     Rendben, akkor a tét az lesz…..ömm…. ,hogy ha te nyersz, akkor Jacob velünk ünnepli a karácsonyt! Ha viszont én nyerek, akkor nem találkozhatsz Jacobbal még 1 hónapig! – mondta szerelmem egy kis mosollyal az arcán.

·     Ömm…. Rend – ben van! – mondta lányom most már kicsit félénken.

Mondjuk meg is értettem, hisz a családban Edwardot senki sem tudta legyőzni, kivéve egyszer Jacobot. Renesmee kíváncsi volt melyikük gyorsabb, mikor elkezdtek futni kislányom felsikított és Edward visszafordult, hogy megnézze mi történt. Egy kicsit le is szidta lányunkat, (mikor kiderült, hogy csak viccelt, hogy Jacob nyerhessen) de én lenyugtattam férjemet, hogy csak egy gyerek csíny volt. A gondolataimból Alice kuncogása hozott ki:

·     De csak a vadászat után, mert szerintem mindenki szomjas – mondta Alice. Erre mindannyian helyeslően bólogattunk. Mikor az erdőben voltunk mindenki két-két szarvast fogyasztott el, a lányom pedig egyet. Félvér létére nagyon is szerette a vért, nem értettem eleinte miért, de Edward elmondta, hogy a félvéreknél ez természetes, mert ők az emberi táplálékot és a vért is szeretik. Miután végeztünk, kijelöltük a verseny távolságát. A verseny abból állt, hogy Emmett és Rosalie álltak a rajtnál és ők indították el lányomat és férjemet. A cél pedig Alice és Jasper volt. Esme, Carlisle és Én pedig a „nézők”. Mikor mindenki beállt a helyére gyorsan elhívtam a lányomat és már olyan távol voltunk, hogy senki nem hallott minket. Ekkor én törtem meg a csendet:

·     Segítek neked drágám, hogy nyerhess! - mondtam, neki – ha elkezdesz futni, ne arra fuss, mint apád, hanem pont, ellenkező irányba a hegy felé, onnan a fák közé, onnan már csak egyenesen kell szaladnod és meglátod Alicet és Jaspert. – mosolyogtam rá. De amit nem vártam volna tőle, hogy kérdőn nézett rám:

·     Anyu miért segítesz nekem? Hiszen Jacob múltkori támadása után te is mérges voltál rá, de nagyon köszönöm! – adott egy puszit az arcomra.

·     Azért kicsim, mert szeretném, ha te is boldog lennél karácsonykor! – mondtam neki. De jobb lesz, ha ezt apád elöl eltitkolod, mert még a végén rájön! – mosolyogtam rá.

·     Köszönöm anyu, most pedig megyek, mert Emmették biztos várnak már! – mondta lányom büszkén. Gyorsan oda mentünk a többiekhez és Renesmee már be is állt az apja mellé. Rosalie indította el őket:

·     Vigyázz, kész, rajt….. gyerünk, hajrá drága Renesmee! – így végződött mondata. Én is szurkoltam, (ahogyan Esme és Carlisle is) és örültem, hogy kislányom arra fut, amerre mondtam neki. Edward pedig az ellenkező irányba, amerre gondoltam, ez tökéletes volt így. Igaza volt lányomnak abban, hogy haragudtam Jacobra, de nem szeretném, ha boldogtalan lenne karácsonykor. Nekem is szörnyű volt mikor Charlie eltiltott Edwardtól! Egyszer csak Rosie kezét éreztem meg vállamon:

·     Bella hol vannak már nem, tudod? – kérdezte tőlem egy kis aggódással a hangjában. Igaza volt már vagy egy órája elmentek és én is kezdtem aggódni. Már éppen akartam válaszolni fogadott nővéremnek mikor egy hangos nevetést hallottam egy kis csilingelő hanggal mellette:

·     Éljen én nyertem, te meg vesztettél, Jacob velünk ünnepel majd Éljen – mondta kislányom, és most már láttam őket Jasper és Alice kézen fogva, jöttek és a kislányom, pedig Jazz nyakában ült. Edward pedig mellettük. Ezen, nekem is kicsit nevetnem kellett de csak halkan. Oda szaladtam szerelmemhez és oda súgtam neki:

·     Örülj annak egy kicsit, hogy a lányod most nagyon boldog! Két fiút is legyőzött a családban! – mondtam neki egy csók kíséretében. Ekkor Edward oda ment Jasperhez, elvette tőle lányunkat (aki még mindig nagyon örült) és meg pördűlt vele. Én jobbnak láttam, ha haza megyünk, mert Renesmee álmosan ásított egyet. Szóltam Edwardnak aki ugyan így gondolta. Hazafutottunk mindannyian, és gyorsan felvittem Renesmeet, Edward kíséretében a szobánkba. Edward még ott maradt lányunkkal, én viszont leszaladtam, mert szerelmem mondta, hogy Alice és Rose szeretnének velem beszélni. Lent a lányok kérdőn néztek rám.

·     Bella, eljössz velünk a városba ajándékokat venni? – kérdezték óriási boci szemekkel.

·     Ömmm….. persze, nekem is be kell még szereznem pár dolgot. – mondtam nekik.

·     Juuuuuuuj de jó - ugrottak a nyakamba mindketten. Már éppen kérdezni akartam, mi lesz kislányommal, mikor megláttam férjemet a lépcsőn lejönni:

·     Ne félj, Esme vigyázni fog Renesmeere már, elintéztem. – mondta mosolyogva.

·     Köszönöm – mondtam és megöleltem. Ekkor azonban Alice gyorsan kihúzott a konyhába és suttogva kérdezte:

·     Bella, mit vettél Edwardnak? – kérdezte kíváncsian. Ekkor már Rose is a konyhában volt.

·     Igazából, egy ezüst nyakláncot vettem neki, amin egy kis bárány medál van. – mondtam, és ha ember lennék, biztos elpirultam volna.

·     Ilyen tökéletes párt még én sem láttam .. úgy értem, hogy….hoppá ezt nem kellett volna elmondanom. – mondta lesütött szemmel. Gondolom titkoltak előttem valamit, de ez nem is furcsa, hiszen karácsonykor mindenki titkolózik a másik előtt.

·     De ne félj, tartjuk a gondolatainkat Edward elől. – mondta Rose kuncogva.

·     Köszönöm – mondtam gyorsan. Felmentünk a szobánkba, átöltöztünk és mentünk is Rose kocsijához. Port Angeles szépen fel volt díszítve. A lányokkal azt beszéltük mag, hogy egy órát vásárol mindenki, és utána találkozunk a kocsinál. Először az egyik ékszerbolton akadt meg a szemem, ahol egy gyönyörű swarovski órát láttam meg, ami szépsége miatt Rosaliera emlékeztetett. Egyből meg is vettem, egy kis szív alakú dobozkával együtt. Miután ezt megetettem felmentem a pláza emeletére, hátha találok ott valamit Alicnek. Megláttam egy ruha üzletet, ahol alkalmi ruhákat reklámoztak. Annyira megtetszettek, hogy oda szaladtam az eladónőhöz:

·     Ezeket a ruhákat hol lehet megnézni? – kérdeztem izgatottan. Olyan szépek voltak, hogy Alicen biztosan jól állna.

·     Sajnos ezek a ruhák még nincsenek itt kirakva. – mondta egy kicsit szomorúan. Jaj ne Alice tökéletes ajándéka oda lett.

·     Értem, azért köszönöm a segítséget, viszlát! – azzal szomorúan ott hagytam. Ekkor megcsörrent a telefonom, pontosan tudtam, ki keres így egy kicsit jobb kedvem lett mikor Edward beleszólt a telefonba:

·     Ne aggódj azok a ruhák, ki vannak már téve egy másik üzletben! – mondta, és nekem ettől rögtön jobb kedvem lett, de nem értettem honnan tudja:

·     Ezt meg honnan veszed, és honnan tudod, hogy hol vagyok? – kérdeztem meglepetten.

·     Nézz hátra! – nevetett bele a telefonba. Én gyorsan megfordultam, ahogy kérte tőlem, és a hátam mögött egy üzlet előtt integetett nekem. Nem törődtem semmivel, csak futottam oda hozzá, persze emberi tempóban. Mikor végre ott voltam előtte megöleltem, és mélyen a szemébe néztem. Ő megcsókolt, én pedig azt hittem elájulok. De kérdőn néztem rá:

·     Hát te mit keresel itt? – kérdeztem. De nagyon örültem neki, hogy itt van velem.

·     Gondoltam veszek valami ajándékot, és amint látod ez sikerült is! – mutatott az ajándékzacskóra, ami a kezében volt. Kicsit kíváncsi voltam mit vett, de felhagytam, vele és inkább kivárom.

·     Ó, értem, szuper legalább segítesz nekem! – ugrottam a nyakába. Megmutattam neki Rosalie ajándékát és elmondtam, hogy valami alkalmi ruhát szeretnék Alicenek.