(Jake szemszöge)

Ma reggel sokáig aludtam. Azt hiszem, most az egyszer megtehettem, hiszen ma volt a születésnapom. Harmincöt. Baromi soknak tűnik, de nekem, aki remekbeszabott farkas képességeinek köszönhetően még mindig huszonegynéhány évesnek néz ki…csak egy szám.

-Stefani! – szerelmem gyönyörűen csillogó hangja kelt fel. Valamit tervez, hallom izgatott hangján. A vérében van… volt kitől örökölje a szervezés és a titokzatosság nemes tudományát. Persze, a kislányt is belekeverte.

Magamban jót nevettem. Imádom, amikor ilyen lelkes. Annyira beleéli magát, hogy öröm nézni. Végre boldog. Az elmúlt hetekben sok vitánk, problémánk volt, de végre minden a régi. Végre újra mosoly bujkál a szája szélén, végre újra boldogságtól csillog a szeme. Kell ennél szebb születésnapi ajándék?

Adtam nekik egy kis időt. Hadd fejezzék be a terveiket. Hadd lássam Nessie-t végre igazán boldognak.

Kinyitottam a szemem, és akkor hirtelen:

-Végre felébredtél apu! – kiáltott fel mellettem a – immár – nagy fiam, Teddy.

-Szia! – köszöntem neki mosolyogva. – Mit ügyködnek lenn a lányok?

Teddy csak mosolygott. – Nem tudom.

-Éhes vagy? – kérdeztem tőle, mivel az én gyomrom korgott.

Teddy csak bólintott, majd felpattant és kirohant a szobából. Én is kikászálódtam az ágyból, és a kellemes illatokat követve elindultam a konyha felé.

Mit csinálnak ezek a lányok? Mit készítenek ekkora buzgósággal? Talán valami frissen elkészített reggelivel várnak? Vagy valami más? Nem tudtam rájönni.

Nagyon kedves jelenet várt a konyhában. A lányok ott álltak, tiszta liszt és por volt mindkettőjük és csillogó szemekkel vártak engem.

-Miben sántikáltok kisegerek? – kérdeztem játékosan, miközben feléjük lépteltem.

-Egerek? – kiáltott fel Stef. Nagyon vicces volt a lisztes orrával, úgyhogy gyorsan letöröltem, mielőtt tényleg elnevettem volna magam.

-Valami manó nyomot hagyott a nózitokon. – Erre Nessie és a kislány összenéztek.

-Ez olyan lányos dolog. – válaszolt a szerelmem.

-Stef, kicsim, hívd ide a bátyádat… - mondtam a kislánynak.

-Rendben! – sikított fel vidáman. 6 éves, mégis annyira értelmes. Tudta, mit akarok…tudta, hogy most csak zavarba lenne…ő is és mi is.

Közelebb léptem Nessie-hez, elkaptam a derekát és magamhoz húztam.

-A te orrod is fehér. – pusziltam meg az ő nóziját is. Nessie nem szólt semmit, csak eltolt magától.

Most mi van? Mégsem szent a béke? Mi történt az éjszaka? Valamit elrontottam? Mi van most?

A helyzetet a gyerekek mentették meg. Teddy berohant a konyhába és üdvözölte az édesanyját. Aztán…

-Apu, gyere ki velünk játszani!!! – kiáltották egyszerre. Naná. A különleges képességükkel ezt is megoldották. Lassan már minden gondolatban beszéltek meg. Hihetetlen, milyen gyorsan fejlődnek.

Leültem a kertben és néztem őket. Néhány hónappal ezelőtt még sokkal kisebbek voltak. Úgy megnőttek…a gének miatt viszont a gyerekkoruk kicsit felgyorsult. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz? Nessie-nél nagyon jó volt…mégis…valahogy mégsem. Voltak pozitív és negatív részei.

-Jöhettek! – hallatszott Nessie selymes hangja. Kérdőn a gyerekekre néztem, akik csak elnevették magukat Mielőtt felpattanhattam volna, ők már be is rohantak a házba. Én lassan követtem őket.

Ott álltak hárman, az én családom és nekem énekeltek.

Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod

Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot

Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod

Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán

Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot...

Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél

De minden évben eljön a nap, amikor születtél

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

||: Boldog, boldog, boldog születésnapot... :||

Hihetetlen boldogság járta át minden porcikámat. Könnyes szemmel néztem rájuk: Stefanira és Teddyre, a gyönyörű ikergyermekeinkre, és a legszebb, legtökéletesebb, legcsodásabb nőre és anyára, akit valaha is ismertem: Renesmee-re.

Az asztalon egy óriási torta állt, rajta 35 szál gyertyával.

-Fújd el! – szóltak egyszerre mindhárman.

Nagy levegő, fújás…farkas tüdővel nem nehéz elfújni egyszerre mindegyiket.

Odaléptem a családhoz és megöleltem őket.

-Boldog születésnapot! – mondták a kicsik.

Ezután jött az ajándékosztás. Stefanitól és Teddytől csodás, saját kezűleg készített ajándékot kaptam. Egy fénykép a családról, és egy csillogó rajzolt keret.

Jajj, de szeretlek Titeket!

Alice rontott be az ajtón.

-Teddy, Stef, indulás! – kiáltott fel a lány. Kikísértem őket, és egy gyors Alice köszöntés után már csak a hűlt helyüket néztem a fák között.

Bementem a hálónkba, azt hittem, Nessie ott van. De sejtelmem becsapott. Ledőltem az ágyra és a reggelen gondolkodtam. Nagyon boldog voltam és úsztam a család szeretetében.

Ekkor Nessie megérkezett. Felemeltem a fejem és elámultam a látványtól. Egy fehér-kék fűzős fehérneműben állt előttem. Leesett az állam, amit ő egy gyors mosollyal jutalmazott, majd odalépett hozzám.

-Boldog születésnapot Édes! – csókolt meg hevesen.

Én csak eldőltem az ágyon, magammal húzva szerelmemet…