/Edward/ 

Pillanatnyi szünet nélkül csókolóztunk. Hirtelen eszembe jutott, hogy Bellámnak egyenlőre még szüksége van levegőre. Gyengéden húzódtam el. Hevesen kapkodott levegő után.

-Meg akarsz fulladni, Bella? -kérdeztem.

-Nem, dehogy. -mondta immár nyugodt légzéssel. -De nem számít az sem. Akarlak!

Tehát ő is kíván engem. Akkor nosza, rajta. Újból csókolni kezdtem egyre vadabbul. Bella készségesen viszonozta csókjaimat, sőt még kezei el is indultak a pulóverem felé. Én sem voltam rest. Rögtön a blúzát kezdtem gombolni. Sehogy sem akart vége lenni a gombáradatnak, ezért egy határozott mozdulattal megszabadítottam menyasszonyom a felsőjétől és abban a pillanatba továbbsiklottam szoknyája fodraira. Közben Bella megszabadított az ingemtől is, ami láthatóvá tette számára a felsőtestem. Szoknyáját finom mozdulattal csúsztattam le róla. Mivel Bells még mindig a nadrágomtól igyekezett megszabadítani, segítettem neki. Gyors mozdulattal kigomboltam, majd visszatértem eredeti úticélom felé, a hátához. Végigsimítottam rajta, de nem borzongott meg egy kicsit sem az érintésemtől. Kezeim a melltartóját keresték. Meg is találták a kapcsolót. Ösztönösen kapcsoltam ki. Bella kezei a mellkasomat kényesztették, majd kezeit felváltották ajkai. Finoman csókolta végig minden négyzetcentiméteremet, miközben torkomból apró morgás tört elő. Nem a bennem lakozó szörnyeteg hangja volt ez, hanem a mélyen eltemetett emberi érzéseim. Ajkai egyre haladtak fel-le, oda-vissza, ami olyan forrósággal töltött el, amit már 90 éve nem éreztem. Szerelmem ajkai visszatértek az enyémekre, ahol nyelve utat tört magának, én pedig készségesen engedtem utat neki. Nagyon küzdenem kellett a vággyal, hogy minden ruhadarabot, ami még rajta maradt, letépjem, de ehelyett most én indultam felfedezőútra felsőtestén. Végigcsókoltam hasa minden szegletét, majd felfelé indultam. Halk sóhajait hallgatva kezembe vettem mellének csábító halmát. Egy pillanatra végignéztem majdnem mesztelen menyasszonyomon, majd letéptem róla a bugyit is. Bella összeráncolta a homlokát, majd bosszúból lehúzta rólam az alsónadrágot.

-Alice igazán jól választott fehérneműt. Kár, hogy tönkre kellett tennem. -gondolkodtam el.

-Bizony jól választott. -felelte Bella. -De ne félj! Van még. -nyugtatott meg mosolyogva.

Féloldalas mosollyal az arcomon a végére már elvesztem Bella természetes szépségében. Menyasszonyom ruha nélkül a legszebb. Ez maga a gyönyör. Éreztem, hogy a lábam közötti dudor egyre magasabb lesz.  

*** 

/Bella/ 

Reggel kissé fáradtan keltem. Nem emlékeztem rögtön a tegnap éjjel történtekre, csak arra, hogy életem legszebb éjszakája volt a tegnapi.

Végigtapogattam az egész ágyat, de vőlegényem nem volt mellettem. Talán öltözködik.

Miközben a takaró alá is belestem, isten tudja miért, megpillantottam magam. Még mindig teljesen mesztelen voltam. De sokkal jobban aggatsz az, hogy Edward nincs mellettem.

-Edward! -szólongattam egy kissé hangosan. Magam is meglepődtem, milyen rekedtes, álmoskás a hangom. Azonnal hallottam a levegő suhogását, ahogy vámpír sebességgel mellettem terem.

-Bella! -mondta, majd gyengéden megcsókolt. Ez a csók már nem volt olyan óvatos, mint az eddigiek. Szerintem a tegnap éjszaka mérföldkő volt mindekettőnk életében. Ezek után, úgy érzem, minden más lesz.

Egy pillanatra végignéztem szerelmemen. Nem volt rajta más, csak egy alsónadrág. Micsoda szerencse. Most gyönyörködhetek tökéletes mellkasában.

-Hallottam. -szólalt meg Edward kirántva gondolataim közül. Vajon melyik részét hallotta? Fölösleges kérdés. Az egészt. Ez a következménye annak, ha nem ügyelek a gondolataimra. Arcom rákvörössé vált.

-Így még szebb vagy! -dícsért meg, miközben végigsimított az arcomon. Minden alkalommal megborzongtam érintésétől, de most nem éreztem olyan jéghidegnek a bőrét. Szó nélkül magamhoz húztam és megcsókoltam pontosan úgy, ahogy az előbb ő csókolt, csak hosszabban. Karjaimat nyaka köré fontam, lábaim pedig derekát zártál körül. Ameddig erőm -és levegőm- engedte, játszottam ajkaival. Azonban amikor érzékelte, hogy nem bírom már szusszal, gyorsan eltolt magától.

-Bella. Néztél ma már tükörbe? -kérdezte Edward. Váratlanul ért a kérdés. Miért kellene tükörbe néznem?

-Nem. Szét vagyok zuhanva? -kérdeztem vissza meglepettségemnek hangot adva.

-Dehogyis. -tiltakozott automatikusan. -Szép vagy, csak tiszta véraláfutás a felsőtested.

-Micsoda? -felpattantam és a fürdőszobai nagy tükör elé vonszoltam magam. Csakugyan tiszta véraláfutás volt végig a karom két oldala. A mellkasomon is volt egy pár, valamint a csípőm környékén ezernyi.

-Sajnálom. -szólalt meg Edward lehajtott fejjel a hátam mögül. -Nem kellett volna...

-Ezt... te... csináltad? -dadogtam. Edward bólintott.

-De ez mégis hogyan történt? -kérdeztem.

-Az este elvesztettem a fejem és ez lett belőle. -ujjait a karomon lévő sérülések egyikébe helyezte. Az ujja nyoma pontosan odaillett. -Sikerült megállnom, hogy igyak a véredből, de nagyon sajnálom a véraláfutásokat.

-Semmi baj. Talán még hízeleg is, hogy ennyire kívánsz. -mondtam mézes-mázos hangon.

-De Bella.

-Semmi de. Én így boldog vagyok, úgyhogy te is légy az! -követeltem.

Úgy láttam, megértette. Vagy a makacsságom győzte meg, vagy a képek, amiket a tegnap éjszakáról vetítettem neki gondolatban. Tehát én győztem!