Már nem csak Caleb, hanem az én életem is ugyanúgy veszélyben volt, hisz ha már  Ő nem létezik, az én életemnek sincs értelme. 

Szinte már a tisztásra értünk, mikor ismét elsötétült előttem minden. Az újabb látomásban már mindenki a réten volt, Caleb-et azonnal megtaláltam, túlerőben voltak a vámpírok. 

Amikor újra az erdőben voltam olyan gyorsan kezdtem el futni, hogy Reid és Haley messze lemaradtak tőlem. A cél, ami előttem lebegett Caleb megmentése volt. Ebben a pillanatban örültem annak, hogy a húgom gondolatolvasó és nem kell neki semmit megmagyaráznom. 

Mikor kiléptem a fák közül minden pillantásommal Őt kerestem, de nem láttam sehol. Vámpírokkal volt tele ez a csöppnyi tisztás az erdő közepén, és a tömegben egyszer csak megpillantottam a családomat. Teljesen lefagytam, még sosem láttam újszülött vámpírokat.  

Hirtelen egy hatalmas farkasüvöltést hallottam a bal oldalam felől. Amikor oda néztem, rögtön megismertem az én farkasomat. Caleb-et 10-12 vámpír vette körül és pillanatok alatt eltűnt a tömegben. Rögtön felébredte bennem a düh és az aggódás, azonnal Caleb védelmére siettem. Úgy küzdöttem, mit még soha, ez nem egy olyan dolog volt, amit tanítani lehetett, sokkal inkább ösztönből jött, meg akartam védeni azt akit a világon a legjobban szerettem és ebben nem állíthatott meg senki. Bár az ellenfeleim túlerőben voltak, én derekasan álltam a sarat. Caleb nem tudott segíteni, teljesen ki volt merülve és súlyos sérüléseket szerzett. Értem küzdött, értem és a családomért, a legkevesebb az, hogy most én küzdjek az ő életéért. 

Végeztem az ellenfeleimmel. Azonnal Caleb-hez rohantam, a sérülései súlyosabbak voltak , mint gondoltam. Annyira a farkasomra figyeltem, hogy a külvilágot teljesen kizártam. Így azt sem vettem észre, mikor egy újszülött hátba támadott, de szerencsére Haley és Reid résen voltak.

- Köszi – mondtam hálálkodva a húgomnak.

- Hát mire valók a testvérek?! – kacsintott rám. 

De már nem nagyon voltam képes rá figyelni, hisz a csata közben most először nyílt lehetőségem körbe nézni a helyszínen. Nem messze tőlem apu harcolt, akit már két napja nem láttam. Nekem a családból mindig is ő volt a legfontosabb. Ezért engem érintett legnehezebben az eltűnése.

- Menj csak, itt mi is elboldogulunk – nézett hátra rám Haley.

Ekkor Caleb-re pillantottam. Nem hagyhattam itt, ő nekem mindennél többet jelent. Főleg most nem hagyhattam magára, hisz olyannyira megsérül, hogy visszaváltozni sem volt képes.

- Menj már! Reid-del ez itt megoldjuk, és nem esik semmi baja – unszolt a húgom.

Felálltam a hatalmas farkas mellől és futásnak eredtem. Rávetettem magam arra a vámpírra, amelyik elválasztott apámtól és egyetlen mozdulattal kitekertem a nyakét. Apa elégedetten nézett rám:

- Ezt Alice-től tanultad? 

Kérdésére egy kérdő  tekintettel válaszoltam, hisz nem tudtam mire gondol.

- Mindegy, majd egyszer elmesélem – zárta le a témát és újra a harcra koncentrált.  

Ed bácsi is jött, hogy segít nekünk. Ekkor vettem észre, hogy Jasper nincs sehol. Vajon hol lehet? Miután sem a húgom sem Edward nem válaszolt a kérdésemre, feltettem hangosan, hátha így választ kapok:

- Hol van Jasper?

- Az igazat megvallva –  mondta Edward – nem tudom. 

Ekkor az erdő felől vámpírok szagát hozta a szél. Hármat fel is ismertem közülük: Jasper-ét, Tanya-ét és Kate-ét.

Valahogy úgy éreztem előbb meg kellett volna megszólalnom, mert a fák közül egy csapat vámpír lépett elő. Kate és Tanya kedvesen intettek nekem, majd harcba indultak. Nem voltam képes megmozdulni a meglepetéstől:

- Ezt, hogy csináltad? –  szegeztem Jasper-nek a kérdést.

- Szerencsém volt – válaszolta mosolyogva és segített apáéknak. 

Épp fordultam volna vissza én is az erdő felől, hogy segítsek, mikor egy sikoly rázta meg az erdőt. Haley volt az, egy újszülött a közelébe férkőzött és megragadta a torkánál fogva, már indultam volna a húgom segítségére, mikor a világosbarna farkas leterítette az ellenfelét. A vámpír úgy porladt el és tört össze a farkas súlya alatt, mint egy porcelánbaba. 

Most már akárhogy is néztem kiegyensúlyozott volt a küzdelem. Az újszülöttek nagy részét mi is elpusztítottuk, de miután megjelent Jazz és a felmentő sereg minden megváltozott. A harcnak hamar vége szakadt, és az újszülött vámpírok vagy elestek, vagy elmenekültek, én pedig foglalkozhattam újra Caleb-bel.