Miután hazaértünk Jasper elmesélte, hogy úgy gondolta ennyien kevesen leszünk az újszülöttek megállításához, ezért elment Tanya-ékhoz, hogy plusz 4 vámpírral mégis többre megyünk. Arra pedig ő számított a legkevésbé, hogy nem csak négyen lesznek otthon.

Olyan jó volt újra látni a Denali klánt, hisz nekünk ők is a családunk. Ott születtünk náluk és nőttünk fel. 

Persze mindenkinek be lettünk mutatva, akivel még nem találkoztunk. Az ír klán épp akkor nézett be mikor Jasper betoppant, hogy segítségre van szükségünk. Természetesen Siobhan azonnal jött segíteni rési barátainak. Nahuel-t már ismertük, mert sokat járt hozzánk, de most, hogy körbenéztem a nappaliban, nem láttam sehol. Vajon hol lehet?

- Elment – lépett mellém Edward.

- Miért? – néztem rá kíváncsian.

- Mert úgy gondolta eleget tett a kötelességének, és itt már nincs rá szükség… és persze Nessie is közre játszott benne – tette hozzá a végén.

- 

Először értetlenül néztem rá, aztán eszembe jutott, amit apa mesélt Nahuel egyik látogatása után. Rajta kívül Renesmee volt az egyetlen hibrid, aki nem a testvére volt. 

Aztán a kanapén ülő  Black házaspárra pillantottam és teljesen megértettem, miért ment el. 

Ekkor nagypapa jelent meg a lépcső tetején. Odarohantam hozzá, hogy Caleb állapota felől  érdeklődjek.

- Nyugodtan menj fel hozzá,  átváltozott és fel is ébredt. Hamar fel fog épülni – bíztatott Carlisle papi. 

Rohantam, ahogy csak tudtam, de az ajtónál megtorpantam. Bekopogtam, majd bedugtam a fejem az ajtón:

- Bejöhetek? – kérdeztem mosolyogva.

- Persze – mondta Cira és Reid társaságában elhagyta a szobát.

- Szia! – ültem le Caleb mellé.

- Hello! – fogta meg mosolyogva a kezemet.

- Jobban vagy? – kérdeztem aggodalommal a hangomban.

- Nyugi eb csont beforr, akarom mondani farkas – ezen mindketten nevetésbe törtünk ki.

- Meg különben is, Carlisle azt mondta, hamar rendbe jövök, szóval akár a suli bálra el is tudok menni – célozgatott vigyorogva.

 - Na és kivel mész? – kérdeztem mosolyogva.

- Hát nem is tudom…  Gondolkodtam azon, hogy meghívom azt a Maegen csajt, hátha…  – húzta az agyam, mire meglöktem a vállát – Oké  csak vicc volt, de ez fájt!

- Bocs – hajtottam le bűnbánóan a fejem.

- Veled szeretnék menni – mondta komolyan –, de persze csak akkor, ha nem ígérkeztél el valakinek… – viccelte le.

- Hát nem nagyon volt rá  lehetőségem, az elmúlt napokat veled töltöttem, La Push-ban –  néztem rá rosszallóan.

- Ezt úgy mondtad, mintha megbántad volna – húzta fel a szemöldökét.

- Dehogy bántam –  mosolyogtam –, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy a jövő  szombatom szabad, és szívesen tölteném veled. 

Az egész estét átbeszélgettük, Carlisle papi szakított csak félbe minket, mikor bejött, hogy most már menjek le, mert az én farkasomnak pihenésre van szüksége. Nehéz szívvel, de lementem. A vendégeink már induláshoz készültek. 

Tanya és Kate hagyta el először a házat, azzal a kifogással, hogy Eleazár és Cameron nemsokára haza érnek, és nem találhatják üresen a házat. Nehezen, de elengedtük őket. Kate viszont indulás előtt megígértette velem, hogy mi hamarabb meglátogatjuk őket. Persze mi szívesen mondtunk igent. 

Maggie-ék távozása előtt azonban felötlött bennem egy kérdés:

- Tényleg, kiderült, hogy ki alkotta azt a temérdek vámpírt?

- Igen, Peter és Charlotte – mondta sötéten Jasper.

Peter és Charlotte, miért ilyen ismerős nekem ez a két név? Aztán eszembe jutott, Peter és Jasper barátok voltak.

- De hát ti barátok voltatok…  – bukott ki belőlem a felismerés.

- Jól mondtad, voltunk! Charlotte meg akart ölni, ezért hozták létre a vámpír hadsereget. Csak hát arra nem számítottak, hogy egyszer már egy ilyen sereget legyőztünk – mondta Jazz.

- De mi lesz, ha még egyszer megpróbálják? – kérdeztem aggódva.

- Ne aggódj afelől én garantálom, hogy nem fog rlőfordulni – nevetett Siobhan.

- Köszönöm –  mondta egy mosollyal az arcán Jasper.

- Barátokért mindent –  szólt vissza az ajtóból Liam.

Jazz bacsi aztán elmesélte, hogy az ír klán elpusztította Peter-t és Charlotte-ot. 

Szerencsére minden visszatért a régi kerékvágásba, így nyugodtan vártam a reggelt, hogy újra Caleb-bel lehessek.